Bravúros, gyors eredmény.
Néhány nappal ezelőtt egy férfi Ó. Bence megtámadta az MSZP aláírásgyűjtőit a XI. kerületi Móricz Zsigmond körtéren. A férfi először egy aktivista hölgyre vörös festéket öntött, majd a lány segítségére siető politikust Torzsa Sándort az MSZP ifjúsági szervezetének elnökét földre vitte, megharapta, majd perceken keresztül fojtogatta.
Az újbudai rendőrök beazonosították a férfit, a 36 éves budapesti Ó. Bencét, akit 2019. április 25-én a reggeli órákban VIII. kerületi lakásán elfogtak és előállítottak a kerületi rendőrkapitányságra.
Ó Bencét garázdaság vétség megalapozott gyanúja miatt gyanúsítottként hallgatták ki, őrizetbe vették és előterjesztést tettek letartóztatásának indítványozására– írta a police.hu.
Torzsa a támadás után így számolt be a történtekről:
Először is köszönöm szépen nektek, hogy sokan irtatok, érdeklődtetek, hogy jól vagyok-e? A helyzethez képest igen. A sajtó igen pontosan megírta, hogy mi történt velünk tegnap a Móricz Zsigmond körtéren. Csak az események után pár órával szembesültem azzal, hogy pontosan mi is történt és most kezdem el felfogni, hogy a gondviselő és egy kiváló aktivistatársam lélekjelenlétének köszönhetem azt, hogy most ezeket a sorokat megihatom.
Tegnap az eseményekből én csak annyit érzékeltem, hogy a támadónk a földre teper, a kabátomat a fejemre takarva iszonyat erősen fojtogat. A támadás után pár órával a rendőrségen szembesültem azzal, hogy teljes testsúlyával a fejemen térdel és úgy fojt engem, én megpróbálom leszedni magamról, miközben fogy a levegőm. Ahogy kiszabadultam 3-4 percig nem kaptam levegőt és 20 perc kellett, hogy a sokkos állapotból magamhoz térjek. Élek.
A támadásból egyetlen kép van folyamatosan a szemem előtt: látom az elkövető szemében a gyűlöletet és az indulatot, amely ellenem, ellenünk irányult. Nem akarom dramatizálni a helyzetet, de azt hiszem itt lenne az ideje egy józan hangnak a kormányoldalon, amely felteszi a kérdést, hogy hova vezet a gyűlöletpolitikájuk? A támadással kapcsolatban azért írtam meg a bennem kavargó érzéseket és gondolatokat, mert bízok abban, hogy ezt az esetet a józan eszű honfitársaim intő jelnek tekintik és azt mondjak, hogy ebből elég, mert ha ez így megy tovább, akkor ez katasztrófához vezet.
Én ezt megúsztam mert túléltem, de ha azzal a kolléganőmmel történik mindez, akit a támadó leöntött és akihez hozzávágta a kezében lévő palackot és akinek a védelmében léptem oda, rossz belegondolni! Tisztelettel kérek mindenkit, hogy gondolja végig, mehet-e ez így tovább? És ami ennél is fontosabb, mert valakinek el kell kezdenie, valakinek gesztust kell gyakorolnia: én a feljelentés ellenére is megbocsátottam! Megbocsátás nélkül ugyanis soha nem lesz jobb ország a közös hazánkból.
