Újabb remek gondolatfutam egy kiváló honfitárstól: „Miért adnék egy fillért is a francia egyháznak?”
Kezdte sorait a kiváló vallásfilozófus, s meg is válaszolta az egyébként undorító kérdést…
Akkor hát egy kis továbbképzés: A Notre-Dame nem a francia katolikus egyház tulajdonában van. Erről legelőször az 1801-ben Napóleon és VII. Pius pápa által kötött konkordátum gondoskodott, majd ezt erősítette meg az 1905. december 9-én kelt törvény az állam és az egyház szétválasztásáról.
A franciaországi templomok állami, megyei, városi tulajdonban vannak, s akad, amelyik az egyházmegyei egyesületé. A központi vagy helyi közigazgatási tulajdonban lévő épületek (templomok) vallási célra történő használata biztosított, s ezek formálisan közbirtoknak minősülnek, de a joggyakorlat szerint egy egyházi intézmény tekintendő jogos használónak.
Ami az épületek karbantartását illeti, ez elsősorban a haszonélvezeti joggal rendelkező egyesület kötelezettsége, de az 1908-as törvénykiegészítés lehetővé tette, hogy az illetékes közigazgatási szerv költségvetésébe ilyen épületek javítási-rendbehozatali tételei is belekerüljenek. Az új templomok, kápolnák építéséhez a városi, községi közigazgatás nyújthat segítséget, de ez alapvetően az egyházmegyei egyesületek hatáskörébe tartozik, és az érdekelt hívek közreműködésével történik, amelyet e célra felállított szakemberek tanácsa irányít.
Vagyis a helyzet lényegét tekintve más, mint a jelenlegi Magyarországon.
Amúgy pedig tényleg jó lenne megérteni, hogy a Notre-Dame – miként sok más érték itt is, ott is, amott is – nem a katolikus egyházé, nem a református egyházé, nem az evangélikus egyházé, nem a zsidó felekezeté, hanem mindannyiunk eszmei tulajdona.
Szóval, ha valaki megteheti, bátran tegyen felajánlásokat, ugyanis ez a pénz a közösbe megy, nem úgy, mint az a súlyos milliárdokban mérhető összeg, amit – teszem azt – Kiss-Rigó László szeged-csanádi megyéspüspök kap tőlünk, a kormány hercig közreműködésével, a focistadionjára és wellnessközpontjára.
Forrás: Gábor György közösségi oldala
