Itt az ideje egy mozgalomnak -mondja Lendvai Ildikó
A HVG tett fel 2 kérdést híres embereknek. Csak két kérdés, nem több.
Hogyan élte meg 2018. április 8-át?
Egy év távlatából visszagondolva mit gondol, miért alakult úgy az eredmény, ahogy?
Hogyan éltem meg? Pocsékul. Ellenzéki győzelemre az előzmények után nyilván nem számítottam, de a kétharmad megakadályozására volt reális esély. Most megnéztem, másnap mit írtam ki a Facebook-oldalamra: „Satnya kielégülés volna pusztán a kis pártokból és az LMP-ből bűnbakot csinálni. A demokratikus oldal történelmi bűne (bűnünk), hogy 2014-től éveket vesztegetett el úgy, hogy nem találta ki a kivéreztetett parlamenten és a letarolt médián kívüli politizálás módjait.”
Még aznap elkezdtem töprengeni azon is, igazam volt-e, hogy akkor hevesen elleneztem – ahogy ők is – a Jobbikkal való együttműködést. Azt hiszem, igen. Akkor még Vona pártja Toroczkai és Novák Előd pártja is volt. Ahogy Vona maga is mondta: szavazóbázisuk jelentős része, ahol a jobbikos jelölt visszalép, ott a Fideszre voksolt volna. Mára a Fidesz a Jobbik maradék részét fokozatosan pofozza bele a demokráciába.
Miért alakultak így az eredmények? Nem vettük észre, hogy a demokratikus baloldal és a Fidesz között részleges szavazócsere folyik. A baloldal hagyományos bázisa a nagyvárosokon kívül a Fideszre szavazott, míg hozzánk pártolt a városi középosztály (akár a budai kerületek!) nyugatosodásra, demokráciára vágyó része.
A migránsozás csak hívószó volt ahhoz, hogy a már kicsivel jobban élő szegények biztonságféltését előhívja, és nemcsak a menekültektől. Ők a Fidesz képében az államtól remélt biztonságra szavaztak. Ez így marad mindaddig, amíg az ellenzék gyakorlati példákkal nem tudja igazolni, hogy a biztonságot, az életkörülmények javulását nemcsak felülről lehet remélni, hanem a hasonló helyzetűek közös fellépésétől is.
Ezért van óriási jelentősége annak a társadalmi tanulásnak, amelyben az állampolgárok levonhatták a sikeres sztrájkok tanulságait. Az ellenzéknek nem kell kivonulnia a parlamentből, de az ottaninál fontosabb feladata, hogy ilyen közösségi mozgalmakat segítsen, összekapcsoljon, kezdeményezzen szociális ügyekben, jogvédelemben, az autonómia maradék szigeteinek védelmében. Itt az ideje, ha nem is egy új „Vörös Segélynek”, de rózsaszínű, zöld vagy akármilyen színű szolidáris, segítő mozgalomnak.
Forrás: HVG
