Nagyon nehezen találja az ember a szavakat egy ilyen helyzetben…
Baló Györgyről mondhatni az “utolsó leheletéig” azon dolgozott, hogy a valóság felszínre kerüljön. Remek műsorok egy remek embertől. Egyike a legfelkészültebbeknek. Művelt volt, okos és tájékozott. Azt az ethoszt képviselte, amikor a tudás még fontos volt,mindennél fontosabb,hiszen az adja az alapokat…
Mégis nehéz ilyenkor bármit is mondani. Juszt Jászló sorai ennek ellenére annyira teljesek, olyannyira meghatóak, csak ne szakadna bele a szív…
“Hosszú évtizedek óta kedveltem, de ebben már benne volt az is, hogy 17 éves koromban az édesapja volt az első főszerkesztőm a Hétfői Híreknél. Nem tudom barátnak nevezhettem-e, mert fura, nehezen megnyíló ember volt.
Amíg a Szabadság téren együtt dolgoztunk, naponta többször kávéztam nála. A világ minden napilapját, minden nap olvasta, s bár bőven voltak asztalok, székek minden alkalommal úgy kellett kihámozni egy ülőalkalmatosságot a lapok alól. Csak bárgyún mosolyogtam, amikor figyelmeztetett, hogy ne rakjam odébb az újságokat, mert akkor nem találja meg – a káoszban. De ami nekem a káosz volt,neki a rend.
Mindenről, mindig megvolt a véleménye, de ami ennél fontosabb – s a mai generációnak követnie illene – megvolt minden adata. Táblázatok, statisztikák ezreit tartotta a gépén minden témában. S a véleménye nem szubjektív érzésekre, hanem adatokra épült. Egy ilyen újságíróval nehéz vitatkozni. Pár napja hívtam egy információért. SMS-t kaptam: “Szia, kérlek ne keress, már nem beszélek. Gyuri”
Pedig, nagyon kellene!…” – írja Juszt László a közösségi oldalán Baló Györgyre emlékezve…
Köszönjük szépen Juszt Lászlónak a méltóságteljes nekrológot.
Forrás: Juszt László FB oldala / BalraMagyar
