Orbán és Weber macska-egér játékot játszik, váltott szereposztásban. Az egyik nap Orbán a macska, a másik nap Weber, mikor hogy. Ütik, nyúzzák, cibálják egymást, s az a játék lényege, hogy ki marad a házban.
Kergetőznek. Hol az egyik marad kívül, hol a másik, miközben egyik sem tudja, mit is kellene valójában csinálni. Időnként megölelik egymást, de hosszabb távon fenn kell tartaniuk a konfliktust, különben vége szakadna a sorozatnak, s akkor mindketten munka nélkül maradnának.
Az persze egyik mihasznának sem jut eszébe, hogy valami építő jellegű dolgot is ki lehetne találni, amitől nagyobb, erősebb, gazdagabb lehetne a “ház”, ahol mindannyiunknak jobb lenne az élete.
Weber viszont inkább feltételeket támasztott, majd most Budapesten tárgyalt, hogy miként lehetne megúszni mindent.
Tűnjenek el a plakátok? Bingó! Biztosak lehetünk abban, hogy a Sorost és Junckert gyalázó plakátok nem maradnak a táblákon az idők végezetéig. Szóval ez ki van pipálva.
Orbán kérjen bocsánatot? Kitől is? Junckertől? Esetleg Sorostól? Verhofstadttól? Sargentinitől? A magyar nőktől? A megnyomorított hazánktól? Esetleg Timmermans-tól, akit még igazából meg sem gyalázott?
Adódik a gumilehetőség: “Már bocsánat, kedves Néppárt, migránsoktól nem kérek bocsánatot!” Szóval ez is könnyen nyugvópontra hozható.
Maradjon a CEU? Amiből ugye pont kettő van, pontosabban hol volt, hol nem volt nálunk egy Central European University, amely immár disszidált Bécsbe, de Budapesten maradt az ikertesó, a Közép-Európai Egyetem, ám a tolmács szerint mindkettő Zentraleuropäische Universität, tehát ez is révbe jut.
Május 26-ig nyilván nem történik semmi visszafordíthatatlan ebben a cirkuszban, néhány környi további fenyegetőzést, ideiglenes ezt-azt leszámítva. Igazából az lehetne a megoldás, ha a rajzfilmben csak vaskos lábakkal mutatkozó házvezetőnő, esetünkben inkább maga a “választópolgár” mindkét bohócot kihajítaná a fenébe, mint macskát…
Feltéve, ha szociális Európát akarunk.
Szanyi Tibor
