Egy idő után elkövetkezik a pillanat, amikor nem tudja a bal kéz, mit csinál a jobb.
Most is ez történik. A jobboldal által meghirdetett kultúrharc frontján sikerült taposóaknára lépnie a Fidesz társult ifjúsági szervezetének a Fidelitasnak.
Valahogy a jobboldali kultúrharc mindig azt jelenti, hogy amiben olyan egyezményesen egyet ért a nemzet, azt valahogy megpróbálják átírni, felül írni és lejáratni. Pontosan úgy, ahogyan ezt teszik a politikai térben is.
Volt egy konszenzus Nagy Imre szerepéről az 1956-os forradalom kapcsán, ám hadat üzent annak a jobboldal. Volt egy konszenzus arról, hogy irredenta írókat nem emelünk be a Nemzeti Alaptantervbe, mégis Wass Albert meg Tormai Cecile – akiről érdemes tudni, hogy 1932-ben „Magyarország asszonyai nevében” az írónő személyesen köszöntötte, üdvözlő beszéddel és ajándékkal, Benito Mussolinit és az olasz fasizmust. Magáról kijelentette, hogy ő már Mussolini előtt fasiszta eszméket vallott – szóval ők az új népi hősök, akiket tanítani kell gyermekeinknek.
Eközben meg a jobboldali kultúrharc hadat üzent Ady Endrének, mondván, hogy baloldali elhajló volt. Mondjuk ez tény, de úgy tűnik ez már nagyobb bűnnek számít, mint Mussolinit éltetni.
Ady halálának 100. évfordulója kapcsán elképesztő mennyiségű lejárató cikk jelent meg a költővel kapcsolatban. Azonban a gépezetbe egy kis porszem került. Miközben a jobboldal mindent megtesz Ady lerombolása érdekében, na meg amiatt, hogy felrúgja a nemzeti konszenzusokat valakinek elfelejtettek szólni.
A Fidelitas fiataljai valószínűleg nem kaphatták meg a pártközpont ez irányú utasításait ugyanis a következő bakiba futottak bele:
