Nagyon nehéz végignézni ezeket a képsorokat.
Egyrészt megértem a dühöt, amely például az EchoTV-vel és úgy általában a kormányzati hazugsággyárakkal szemben ott szunnyad a tüntetőkben. Ezek azok az emberek, akik rászállnak egy 18 éves diáklányra, akik képviselőket fotóznak ebédelés közben, akik nem riadnak vissza semmitől annak érdekében, hogy lejárassanak, csúsztassanak, valótlanságokat állítsanak.
A kormányhoz közel álló újságírók gyaláztak már politikus-feleségeket – emlékezzünk vissza, hogyan “méltatták” Tóbiás József volt MSZP elnök feleségét – és terjesztettek olyan valótlanságokat, melyek nem csak, hogy a politikai küzdelem keretei, de az emberies viselkedés keretei közé is nehezen illeszthetőek be.
Mégis azt gondolom, hogy túlzás az, amikor tettlegességig fajul a csörte a tüntetők és egy tv stáb között. Mégis azt gondolom – noha tudom, hogy miért volt a tüntetésen az Echo stábja – nyilván lejáratni azt az Informátor c. oknyomozónak hívott, valójában csak a karakterrombolásról szóló műsorukban – azonban ez mégiscsak túlmegy azon a ponton, aminek el kell választania minket a jobboldaltól.
Most nem arról van szó, hogy ezt a felvételt is heteken keresztül fogják mutogatni a saját sajtójukban, mert őszintén volt már ilyen és sajnos lesz is, hanem az, hogy ki kell jelölnünk azokat a határokat, amelyek elhatárolnak minket a kormányzó jobboldaltól.
Márpedig talán ez egy olyan határvonal volt.
