Nincs olyan önkényes, elnyomó hatalom, amely idővel ne bukna meg.
Nincs olyan manipulatív hatalmi gépezet, amely bár örök életűnek gondolja magát, mégis ha eljön a pillanat, ne csuklana rapid mód össze, mint egy marionett.
És nincs olyan apátia, amelyet egy balsors által régen tépett nemzet ne tudna idővel lerázni magáról. Jöjjön bármi.
Hatvankét évvel ezelőtt ezen a napon indult meg a szovjet hadsereg magyarországi inváziója, hogy leverje a magyarok forradalmát és megdöntse az akkori illiberális, keleti autokrácia blokkjából kilépni szándékozó Nagy Imre vezette kormányt.
A Vörös Hadsereg lánctalpainak és lövegeinek nyomai még hatvan év után is jelen vannak, ha nem is fizikai, de lelki sebeket hagyva minden családban. Mindenkinek van valamilyen személyes története, személyes vagy rokoni kötődése az 56-os őszi napok eseményeihez.
Fiatalok tízezrei menekültek Nyugatra, családi kötelékek szakadtak meg hosszú évtizedekre, személyes sorsok nyomorodtak meg örökre. November 4-én soha el nem évülő erőszakot követtek el Magyarországon és a magyar nemzeten. Sorstragédiánk világos mementóként kell, hogy figyelmeztessen mindannyiunkat arra: történelmünkre nem csak emlékezni kell, de tudnunk kell tanulni is belőle.
Hatvankét évvel ezelőtt ezen a napon Nagy Imre a jugoszláv konzulátusra menekült, Mindszenty bíboros pedig az amerikai nagykövetségre.
Az Országgyűlésben egyedül Bibó István maradt, aki államminiszterként kiáltványt intézett a nemzethez. Ebben többek között így fogalmazott: „Magyarország népe elég vérrel adózott, hogy megmutassa a világnak a szabadsághoz és igazsághoz való ragaszkodását.
Most a világ hatalmain van a sor, hogy megmutassák az ENSZ alapokmányában foglalt elvek erejét és a világ szabadságszerető népeinek erejét. Kérem a nagyhatalmak és az ENSZ bölcs és bátor döntését leigázott nemzetem érdekében.” Igen, jól olvassák: a mai kormány által támadott ENSZ és a mai kormány logikája alapján ezek szerint hazaárulóként hozzájuk forduló Bibó.
Tudjuk, hogy a világ és a nyugati nagyhatalmak milyen távolságtartó együttérzéssel követték a forradalom leverését. Miként tűrték a szovjet agressziót és miként támogatták ugyanakkor a Nyugatra menekült honfitársaink tömegeit, majd miként támogatták az – ugyan évtizedekkel későbbi, de mégis friss levegőt hozó – rendszerváltást és a demokratikus berendezkedés kiépítését. Hatvankét évvel ezelőtt azt akartuk, hogy egy szabad, fejlődő, európai ország legyen Magyarország.
Azt akartuk, hogy ne a szovjet blokk, hanem egy védelmet biztosító nyugatos közösség részesei legyünk. ’56 hőseinek bizonyosan tartozunk annyival, hogy most nem hagyjuk széttaposni és állami propagandával legyengíteni azt a nagyhatalmi szövetséget, amelyhez mindig is tartozni akartunk.
Kétszáztizenhatodik alkalommal kongatom a figyelmeztető harangokat. Teszem ezt ma is, nemzetünk gyásznapján. Mert radikális európai demokrataként ez a dolgom.
dr. Ujhelyi István
Európai Parlamenti képviselő
az MSZP EP-választási kampányfőnöke
2018. november 4.
Ezeket olvasta?
Nem csitul a Hadházy-Magyar csörte: Hadházy most Magyar Péter támogatóiról is szólt
Mi történt?! – Orbán Viktor hivatalosan is a “gyurcsányi útra” lépett
Ökölbe szorul a kezed: Ilyen undorító dolgot már rég csináltak a Pesti Srácoknál
Magyar Péter ízzé-porrá zúzta Orbán reggeli bejelentéseit
Itt nézheti vissza Magyar Péter első brüsszeli felszólalását
Katasztrófa vár Orbánékra: Az utolsó reményük épp most foszlik szerte-szét
Hadházy megint előszedte Magyar Pétert: Na ez probléma!
