Nem szokványos tüntetsét tartott tegnap az ellenzék. Vagyis szokványos volt persze a maga nemében, hiszen már jó ideje közösen éllnak ki a pártok a színpadra, de a tegnapi nap mégis más volt.
Természetesen a helyszínen végighallgatva a beszédeket nem annyira tűnik ki azok valódi értelme, mint ahogyan sok mindent csak akkor szúr ki az ember, ha otthon tiszta fejjel végignézi a rendezvényt. És bizony a tegnapi rendezvény nagyon más volt, mint az eddigiek.
Feltűnt például Önnek, hogy nem Gyurcsány Ferenc, Karácsony Gergely vagy Tóth Bertalan álltak a színpadon? De nem is Fekete-Győr András beszélt a Momentum nevében?
Bizony itt sikerült végre eljutnia a pártoknak oda, hogy nema saját erőembereiket küldték a színpadra, hanem olyan szónokokat, akik sokkal inkább a lényegre világítottak rá és nem a saját pecsenyéjüket akarták sütögetni. Nem voltak üzengetések sem.
Egyik előadó sem húzott elő a kalapból valamilyen csodamegváltó akciósorozatot, nem tért el a korábban megbeszéltektől és nem kányszerítette arra a többi pártot, hogy igazodjanak az ő programjához.
Hosszú időnek kellett eltelnie, de a tegnapi nap a valódi egységről szólt. Nem egyénekről, nem pártokról, hanem arról, hogyan lehet megállítani Orbán rednszerét és hogyan lehet majd csatlakozni az európai ügyészséghez.
Ha valaki meghallgatta az MSZP-s Harangozó Tamás beszédét ez az üzenet tökéletesen átjött. A politikus ugyanis úgy fogalmazott: Eljött az ideje, hogy ne azt nézzük, mi az ami szétválaszt bennünket, hanem azt ami összeköt. A politikának rá kell ébrednie, hogy nem az számít ki melyik pártban politizál, a politikának nem szabad írigykedve nézni a civilekre.
Mint a politikus fogalmazott: A civileknek észre kell venniük, hogy már régen nem a pártok az ellenfeleik és azt is, hogy aki civil azt már régen berángatta ez a kormány a politika ingoványos talajára.
Szóval az ellenzék méltóbban nem is emlékezhetett volna meg 1956-ról. Azt gondolom végre az a rendezvény volt a tegnapi, amire mi ellenzékiek oly régóta várunk. Nehéz szülés volt, de azt hiszem a pártoknak – igaz csak útóbb – mégiscsak benőtt a fejük lágya.
A tegnapi naptól újra van remény, remény arra, hogy ez a kormány leváltható!
