Itt már nem a szaros pelenkáról van szó, hanem magáról az Orbán-rendszer “szaros” ügyeiről


A kormánypropaganda mindenhová eljut. Ez a cikk viszont csak akkor, ha megosztod!
  •  

Igaz, valaki magánéletében nem illik turkálni. Esetünkben közszereplőről van szó (szerintem), illik úgy is viselkedni mint országvezető gyermekéhez illő. Úgy érzem ezzel is az mutatkozik meg, semmibe veszik a magyar kultúrát, rájuk nem vonatkozik a köz.

De Lendvai Ildikó is kifejtette a véleményét, íme:

Elérkeztünk a ‘pelenka-gate’ második felvonásához. Az elsőben ki-ki kidühöngte magát az eseten, a másodikban már azon vitázunk: jogos-e a düh, szabad-e egy mégoly érdekes személyiség magánéletét telefonvégre kapni, megosztani, tollhegyre tűzni.

A Jancsó-film címét használva, hol végződnek a magánbűnök, hol kezdődnek a közerkölcsök? Magánszemélyről van-e szó vagy közszereplőről? Meddig terjed a pelenka bűze?

Legelgondolkodtatóbb módon Tamás Gáspár Miklós fogalmazta meg azt az álláspontot, amely szerint Orbán Ráhel nem közszereplő. Az ellenzéki közvélemény tehát méltatlanul jár el, átveszi a Fidesz mocskos taktikáját, ha családtagokra támad. 

Nem ebben a vitában szeretnék elmélyedni, bár Orbán Ráhel szerintem egyértelműen közszereplő. A miniszterelnök másik felnőtt, szintén férjezett, szintén kismama lánya pl. nem az. Ha ő egyszer bármilyen illetlenséget követne el egy pelenkával, az valóban apró magánvétség lenne, amiből jóízlésű ember nem csinál nagy ügyet. Nem véletlen, hogy neki a többség a keresztnevét sem tudja, Ráhelét viszont szinte mindenki. Részben az idegenforgalomban vállalt szerepe, részint hivatalos nemzetközi találkozója, részint és elsősorban új családja közpénzekhez kötődő gazdagodása miatt.

Ezzel együtt sem rajta kell kiélnünk az apja politikája miatti indulatainkat. De itt már rég nem róla van szó. Az a szerencsétlen pelenkás batyu jelképpé vált, túlnőtt Ráhelen. A kettős mérce szemléletes jelképe lett.

A javak elosztásának kirívó igazságtalanságaira, szemérmetlen meggazdagodásokra a többség már fel sem kapja a fejét. De itt egy másfajta egyenlőtlenség szökött a szemünkbe. A jogok és szabadságok igazságtalan elosztásáé.













Neki, nekik szabad, amit másnak nem. Ők átléphetnek erkölcsi, viselkedési, sőt jogszabályokon is, ám a rőzsét gyűjtő szegényt elviszi a rendőr, a tönkrement kisgyerekes családot kilakoltatják. Egyik oldalon a gátlástalan, hányaveti szabadosság, a másikon a szabadság folyamatos csökkenése. Ők összeszemetelik, bebüdösítik az életünket, mi meg vágjunk jó képet a közízlés, a közerkölcs, a közbizalom pusztításához.

Kismamaként, nagymamaként volt már dolgom elég pelenkával, sosem zavartak. De itt a “magánpelenkából” közügy lett. Egy egész országot kell majd tisztába tenni… írta Lendvai Ildikó.



Sok Lendvai Ildikóra lenne szüksége ennek az országnak ! Amit mond, amit ír és ahogyan ezt teszi , – na ide kellene sok embernek felnőni! Tanulhatunk tőle, hogyan kell véleményt alkotni. Igaz ez kulturáltság és intelligencia kérdése is!


A kormánypropaganda mindenhová eljut. Ez a cikk viszont csak akkor, ha megosztod!
  •  

Lemarad a valódi ellenzéki hírekről? Iratkozzon fel a hírküldőnkre, kezdésnek kattintson erre a képre. A felugró chat ablakban ha alul megjelenik az “Indítás” gomb megnyomása után írja be, hogy “ellenzéki vagyok” és küldje el nekünk.



Lemarad a valódi ellenzéki hírekről? Iratkozzon fel a hírküldőnkre, kezdésnek kattintson erre a képre. A felugró chat ablakban ha alul megjelenik az “Indítás” gomb megnyomása után írja be, hogy “ellenzéki vagyok” és küldje el nekünk.

Mit gondolsz erről a hírről?

Leave a reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük