A hatalom hívei pontosan az ilyen írások miatt gyűlölik az értelmiséget… Megalázó lehet számukra az ilyen lexikális tudásra alapozott érvelés… ha egyáltalán olvassák…. bár minden bizonnyal a Magyar Időknél leragadnak…
Ha arra gondolok, hogy a korai századokban (valamiért) a nők nagyobb számban voltak jelen a kereszténységen belül…
Ha arra gondolok hogy (valamiért) az antikvitásban – ahogy ezt Sztrabón egy helyen megjegyzi – nők adták meg a vallásos buzgóság és gyakorlat hangnemét…
Ha arra gondolok, hogy (valamiért) az evangéliumok szelleme a férfi és a nő egyenlőségét hirdette; ha arra gondolok, hogy (valamiért) a keresztény közösségekben egyszerre voltak jelen patríciusnők és plebejusok, rabszolganők és gazdag matrónák, gyermeklányok és bűnbánó szajhák…
Ha arra gondolok, hogy (valamiért) az apostolok apokrif cselekedetei feltűnően sok részt szentelnek a nőknek; ha arra gondolok, hogy (valamiért) a kereszténység elsőként egy nő, Domitianus császár húga, Flavia Domitilla megtérésével érte el a császárságot…
Ha arra gondolok, hogy (valamiért) a nők evangelizációja meghatározó feladatot jelentett az antik társadalmon belül; ha arra gondolok, hogy (valamiért) rendkívül nagy számban találhatóak női nevek a korai keresztény sírfeliratokon; ha arra gondolok, hogy különféle, későbbiekben eretnekké nyilvánított gnósztikus keresztény szekták (valamiért) azt állították, hogy a házasság a nő prostitúciója; ha Szent Ágoston anyjára, Mónikára gondolok, s arra, hogy (valamiért) sok más korabeli nőhöz hasonlóan ő is úgy érezte, hogy kötelessége a fiát, férjét, vagyis a férfiakat az evangéliumi üzenet felé fordítani;
Ha arra gondolok, hogy (valamiért) – amint erről Tertullianus is beszámol – üldözték a pogány férjek az asszonyaikat, ha kiderült róluk, hogy keresztényekké lettek; ha arra gondolok, hogy (valamiért) a nők mégis nagy számban vállalták ennek minden kockázatát (feljelentést, kínzást, megbecstelenítést, csonkolást és kivégzést); ha arra gondolok, hogy (valamiért) még Callixtus pápa is engedélyezte a nők számára a férfiakkal való szabad együttélést, ha alá vannak vetve a hűség általános szabályainak.
Ha arra gondolok, hogy (valamiért) aránytalanul sok nővel találkozni a vértanúk soraiban; s ha arra gondolok, hogy a pogányok számára (valamiért) mintha elsősorban a nők személyesítették volna meg a kereszténységet, akkor arra jutok, hogy csókoltatom a kormányt, a marhaságokat beszélő Semjént és a marhaságokat bővítetten újratermelő, a hatalom cselédsorába (ön)lesüllyesztett publicistákat és „szakértőket”,ugyanis a sok „valamiért”-re nem az a válasz, amit ők, felkészültségük és világról alkotott képük alapján feltételeznek, hogy tudniillik a nők transzvesztiták lettek volna, hogy a biológiai nemüket kívánták megváltoztatni, hogy koedukált WC-ket használtak, hogy „a fizikai törvények által determinált biológiai adottságokat próbálták relativizálni, rosszabb esetben megtagadni”…
Hanem, ha olvasnának, s „régi vágású” (Orbán Viktor) kereszténydemokráciájuk képezte sűrű homályából képesek volnának kipillantani, megtapasztalhatnák, hogy a fenti miértekre a válaszokat immár jó ideje (beleértve sok-sok nyugati egyházi fenntartású egyetemet is) a történettudomány, a vallás- és társadalomtörténet, az archeológia és a vallásszociológia, a kultúrantropológia, valamint a kimondottan történeti irányultságú gender-kutatások törekednek megadni.
Már ha egyáltalán kíváncsiak ezek a „régi vágású” kereszténydemokrata pajtások saját – vélt – hagyományukra.
Meg a valóságra. – írta Gábor György, vallásfilozófus a közösségi oldalán.
