Erre mondják, hogy szèp!
Sajnálom, hogy nem érdemben indokolták meg a régi-új gépek vásárlását és használatát és ezzel csak erősítették a gyanút, hogy nem katonai célokra vásárolták és tartják majd üzemben. Ami az obligát választ illeti: ha 12 évig kormányzó MSZP és SZDSZ kormányok 100 alkalommal használták, akkor az évente 8,3 alkalmat jelent!
Az Ancsa évente legalább 50-60-szor repült, tehát nyilván nem kormánygépként használták, hanem katonai feladatok ellátására. Bár minden tiszteletet megérdemel az Ancsa mert szép kort ért meg, de aki repült vele az sohasem felejti el, mert nem a kényelméről volt híres.
Honvédelmi miniszterként, mivel minden váltást meglátogattam, 6-szor voltam az Ancsával Afganisztánban (két alkalommal voltam még ott, amikor volt más lehetőség egyszer egy német és egyszer egy amerikai szállítógéppel). Irakban is voltam vele, amikor a magyar katonákat látogattam meg, ami Fábry Sándor számára is biztos örökre emlékezetes út marad. Sólyom László köztársasági elnökkel viszont, mint a Magyar Honvédség főparancsnokával Cipruson és a Sinai-félszigeten állomásozó magyar békefenntartóknál jártunk az Ancsával.
A Magyarországra akkreditált USA nagykövetet, nem vaddisznó vadászatra hívtam meg, mint 2010-es kormányváltás utáni honvédelmi vezetők, hanem az izraeli nagykövettel együtt a magyar Élet Menete delegációt kisértük el Auschwitzba. Két-három alkalommal NATO hadgyakorlatra és értekezletre repültem az Ancsával szomszédos országokba, mert csak így lehetett megoldani az utazást. Minden úton mások is csatlakoztak hozzám, volt, amikor a váltás, volt, amikor a katonákról műsort készítő újságírók. Nevezetes marad ezek közül az akkori Sláger rádió helyszíni bejelentkezése Afganisztánból, amit Bochkor Gábor és Pallik László készített. Egy alkalommal a veszprémi kézilabdacsapatot vitte Romániába Marion Cosma temetésére, mert másképpen nem tudtak volna odaérni időben társuk búcsúztatására. Illetve esetenként a vízilabda csapat is megkapta, ha nem ért volna oda BEK meccsre, de akkor a fél olimpiai bajnokcsapat a Honvéd-Telecom csapatban játszott.
Az Ancsa nyilván nem repül többet, megszolgálta az árát. Őrizzük zajos emlékét, a rámpát, a pilóták kiváló navigációs és repülési képességét, a Tien-san átrepülését, amire elvileg nem lett volna képes, vagy a bagdadi leszállást dugóhúzóban. Az új gépek remélem lesznek annyira hasznosak a Magyar Honvédségnek, mint az Ancsa volt, útjaikról ugyanilyen részletes beszámolót is megismerhetünk, mint amit most ismertettem.
Szekeres Imre, volt honvédelmi miniszter
