Rá akarnak beszélni, hogy csakis paksi atomenergiát fogyasszak, esetleg vegyek tőlük reaktort, vagy mi?
Nem értenek ezek az akadékoskodók semmit a modern világból. Először is, ha valaki az átkosban a patikába vagy a vetőmagboltba indult volna cipőért, a villamoson a hirdetésből még időben megtudhatta, hogy rossz irányba megy. Most meg ha éppen atomerőmű vásárlására vagy lízingelésére szottyan kedvünk, helyes, ha figyelmeztetnek: azt ne Kistarcsán vagy Monoron keressük, hanem csakis Pakson. Na ugye.
Csak azt nem értem, miért éppen a kormánylapok olvasóit tartják hülyébbnek az átlagnál.
A paksi reklámpénzek legnagyobb részét ugyanis valahogyan a kormányhű médiában sikerült elkölteni. Két év alatt 135 milliót kapott a Magyar Idők, 110-et a Demokrata és így tovább. Na most, a Demokratának 9.000 olvasója van, rájuk tehát fejenként 12.000 ft-ot költöttek annak érdekében, hogy tudassák velük: az atomerőmű Pakson van.ű
A Magyar Idők mindeddig nem merte példányszámát auditáltatni (oka lehet, hogy gondosan titkolja). Ha nagyvonalúan 3000 valódi vásárlóval számolunk, az ő fejtágításukra olvasónként közel 45.000 forint állami pénz ment .Úgy számolhatnak, hogy ott csak komoly munkával tágítható fejekről van szó.
Volna egy üzleti ajánlatom. Én már ennek az összegnek a feléért is vállalom, hogy nem olvasom a lapot. A közeljövőben amúgysem készülök az erőmű-piacon beruházni. Csak olcsóbb így, mintha én is 45000-be kerülnék?!
