“… elmozdulás a rendeleti kormányzás, szélső esetben az elnöki-félelnöki rendszer felé,…” – Épül a totális diktatúra?


Lendvai Ildikó, MSZP
Oszd meg másokkal is, ezzel tehetsz a jobboldali médiatúlsúly ellen

Most már ne vegyenek otthonra Alaptörvényt, nem érdemes. Bár a neten elég olcsón kínálják, papírkötésben 480 ft. – írja Lendvai Ildikó legújabb írása felvezetőjében…

 

Hét Alaptörvényt is rendelhetnek pl. a mellette hirdetett “Vak bérgyilkos” c. mű áráért. Az utóbbi krimihez azzal csinálnak kedvet, hogy “megannyi ígéret és árulás” van benne, hát ez speciel az Alaptörvényre is igaz.

Mégsem ajánlom ezt a kiadást beszerezni, mert készül az új. A miniszterelnök bejelentette, hogy most másfél évig az Alaptörvény alapos és átfogó revízióján dolgoznak. Ajánlom, mindenki húzódjon fedezékbe! Még jobb volna, ha végre felébrednénk, ez nem játék. Már a 2011-es alkotmányszöveg is tele van részben beváltott, részben be nem váltott fenyegetésekkel. Most, amíg kitart a kétharmad, teljessé tehetik a hatalom bebetonozását és kiszélesítését.



Azonnali ellenzéki és szakértői kontrollbizottságra volna szükség, figyelni minden erre irányuló jogalkotó mozdulatukat, és minden gyanús jelre félreverni a harangot.

Mert rengeteg lehetőségük van: belenyúlhatnak a nyugdíjrendszerbe (szülőtartás!), fenyegetéseket fogalmazhatnak meg a népszaporulatot nem segítők felé, folytathatják az egészségügy kettéhasítását a szegényebbeknek és a fizetőképeseknek szóló szolgáltatásokra, megnyirbálhatják a szociális ellátásokat a már megjósolt gazdasági válságra hivatkozva, ugyanezzel az alibivel tovább növelhetik a gazdálkodási és politikai centralizációt, kiüresíthetik az önkormányzatiságot, növelhetik a miniszterelnöki (esetleg majdan elnöki) hatalmat, új ellenséget jelölhetnek ki bármely társadalmi csoportban, civil vagy politikai közösségben, tovább ronthatnak a választási szabályokon, a bírói munka, a tájékoztatás és a tudományos kutatás feltételein.

Az a legkevesebb, hogy mindezt nemzeti, keresztény, honvédő, szabadságharcos kötelességként tüntethetik fel.A semmiért nem nyúlnának bele, nem faragnák újra a gránitot. Valamire készülnek. és az a valami nem lesz jó. Kedves pártok, állampolgárok, a szellem és a közélet emberei, szép, nyugodt hétvégét, kellemes pihenést kívánok!

Lendvai Ildikó legújabb zseniális írása a Népszavában jelent meg:

Nem értem, miért nem kiabálunk. Ismerem a példázatot a fokozatosan melegedő vízben fövő béka nyugalmáról, de ez mindjárt a forrpont. A miniszterelnök egy hete meghirdette az Alaptörvény teljes revízióját, amelyhez képest – mint mondta – az éppen folyamatban lévő módosítás jelentéktelen semmiség. Pedig ez sem piskóta: a gyülekezési jog korlátozásától a bírói függetlenség elleni támadáson át a hajléktalanság kriminalizálásáig van itt minden, némi „keresztényvédő” és Brüsszel-ellenes katyvasszal leöntve. Benne van a fideszes alkotmányozás összes karakterjegye: demokráciaszűkítő, szociálisan érzéketlen, Európa-ellenes, álnemzeti, álkeresztény.

A revízió teljes pompájában szeptembertől bontakozik ki. Akkortól másfél évig tart a „nagyobb, átfogó felülvizsgálat”. Megnézik, „hol maradtak szabályozási rések”. Amelyeken át esetleg levegőt kaptunk. A ciklus első felét tehát újabb alkotmányozás tölti be. A választás előtt persze erről egy árva hang nem hangzott el. A nagy titok mindig nagy disznóságot jelent, ezúttal még a kormánypártok sincsenek beavatva. Kövér be is vallja: „A magam részéről olyan nagy szükségét mondjuk nem látom a módosításnak”.

Vessük el azt a lehetőséget, hogy Orbánt őszinteségi roham szállta meg, és kihúzatja azokat a passzusokat, amelyeket esze ágában sincs betartani. Ez esetben el kellene hagyni az összes álszent fogadkozást „az elesettek és szegények megsegítésének kötelességéről”, a „visszaélés és részrehajlás nélküli” ügyintézésről, „a hatalom kizárólagos birtoklásának” tilalmáról. A tanítás, tanulás, tájékoztatás szabadságáról már nem is szólnék, ezek afféle liberális izék, talán még polkorrektek is, juj! A szociális biztonságról, esélyegyenlőségről, lakhatásról már a jelenlegi Alaptörvény is csak annyit mond, hogy az állam „törekszik” ezekre. Törekszik, de ha nem megy, hát nem megy, nem tehet róla szegény. Azért nem voltak hülyék a 2011-es szöveg alkotói sem, észnél volt Szájer József vagy az iPadje! Abban is okosak voltak, hogy elsuvasztották a társadalombiztosítás fogalmát, helyette „állami nyugdíjrendszerről” írtak. Nyoma sincs annak, hogy a nyugdíjért és egészségügyi ellátásért járulékot fizettünk. Úgy tüntetik fel, mintha a nyugdíj, az özvegyi- és rokkantellátás kizárólag állami adomány volna, az ő kegyétől függ, van-e vagy nincs. A rokkantak azóta a saját bőrükön érezték meg ennek következményeit. Ha valaki attól tartana, hogy a demográfiai fordulat érdekében szigorítani akarják majd az abortusztörvényt (szerintem nem fogják, félnek a felzúdulástól), már elkésett az aggodalommal: az elvi lehetőséget az Alaptörvény mai formájában is megadja, amikor egy sokértelmű gumiparagrafusban a magzati élet védelmére a fogantatás pillanatától kötelez.

Mit akarhatnak még? Hiszen a hatályban lévő szöveg is alkalmas pl. az MSZP állandó fenyegetettségének fenntartására. Az MSZMP-t és a pártállam szervezeteit a KISZ-től a Nőtanácsig „bűnözőknek” minősíti, hogy boldogan kimondhassa: a jogutód szervezetek „osztoznak elődeik felelősségében”, vagyis akár betilthatók is. Damoklész kardja: nem sújt le (az túl nagy botrány volna), de jelzi, ki dönt életről vagy halálról.

Minden teljhatalmú vezető megnyalná a tíz ujját erre. Mi kellhet még? Minek a revízió? Két lehetőséget látok. Az egyik csak folytatás: a maradék kontrolltól való megszabadítása, kiteljesítése a hatalomkoncentrációnak. Pl. az amúgy sem túl potens önkormányzatok és parlament kiherélése, elmozdulás a rendeleti kormányzás, szélső esetben az elnöki-félelnöki rendszer felé, újabb apropók (akár a kormányfő által jósolt gazdasági nehézségek) a rendkívüli állapot elrendeléséhez, belepancsolás a választási törvénybe, a bíróság és az ügyészség szerepkörébe. A kormány bizalmasának számító Figyelő szerint megpiszkálhatják az adatvédelmet is. Roppant mód bosszanthatja őket, hogy a bíróságok közérdekűnek minősítettek olyan adatokat is (a tao milliárdjait, az MNB alapítványainak költekezését, az „elvesztette közpénz jellegét” típusú ügyleteket), amelyeket rejtegetni akartak. Ideje az ilyen kíváncsiskodás elé alkotmányos akadályt támasztani! A Figyelő céloz még a szülőtartás új szabályzására is, ami gazdasági bajok esetén akár ürügyet teremthet a nyugdíjrendszer, az egészségügyi és szociális ellátás szűkítésére.

A második lehetséges irány ravaszabb: ez a bebetonozás. Az Alaptörvény gránitja meglehetősen törékenynek bizonyult: folyamatosan kétségbe vonták a legitimitását is. De mi van, ha egy Barba-trükkel éppen ők rendeznek népszavazást iszonyú csinnadrattával, propagandával az előtte „nemzetvédő”, migránsellenes lózungokkal kidekorált alkotmányról, amelynek a lényege továbbra is a rendszert szolgálná és tartósítaná? Legfeljebb beleírnának egy-két csalit, hogy népbarátnak hazudhassák. Mibe kerül, hogy e célból gyorsan leszállítsák a részvételi küszöböt? Majd felemelik később, hogy az így „demokratikussá” mázolt művet egy kormányváltás után se lehessen megváltoztatni.

Vigyázat! Azon kaphatjuk magunkat, hogy Kerényi már ácsoltatja is az Alaptörvény-revízió asztalait. Némi alkotmányos felárral persze, ahogy szokás.

Lendvai Ildikó

Forrás: Lendvai Ildikó Facebook oldala / Népszava 

 


Oszd meg másokkal is, ezzel tehetsz a jobboldali médiatúlsúly ellen

A BalraMagyar 100%-ig független a kormánytól.



Ahhoz, hogy fennmaradhassunk nekünk is szükségünk van az Önök segítségére. Más portálokkal szemben azonban nem pénzt kérünk, mert nem pénzért csináljuk. Viszont kérjük, hogy kövessen minket, hogy híreink eljuthassanak Önhöz, így portálunk is fennmaradhat. Köszönjük!





Mit gondolsz erről a hírről?

Leave a reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük