Soros György az Orbán kormány egyik legnagyobb ellensége.
Vagy ha nem is az, de minimum ellenségképe. Mert azt ugye kreálni kell, mert a gyűlölet és félelemkeltés nagyon fontos a hatalmon maradáshoz…
Hosszú portrécikk jelent a Washington Post szombati számában Soros Györgyről.
Megszólal benne maga a 87 éves amerikai magyar milliárdos, holokauszttúlélő és filantróp is, és azt állítva, hogy minden, ami rosszra fordulhatott az elmúlt években, az rosszra is fordult – Hillary Clinton helyett Donald Trumpot választották meg az Egyesült Államok elnökének.
Ő pedig az USA-tól Magyarországig első számú közellenség lett sokak szemében a nyílt társadalom, a liberális értékek támogatásáért –, de – fűzi hozzá – „minél nagyobb a fenyegetés, annál inkább azt érzem, hogy fel kell vennem a küzdelmet vele szemben. szóval kettőzött erővel folytatom”.
Beszél arról is, hogy sokszor kiragadják a kontextusából, amit mond, és ellene fordítják – ezt az Orbán-kormány is megtette a nemzeti konzultációval –, ami tompíthatja annak a hatását, hogy dollármilliárdokat áldoz jótékonysági célokra. Vádolták már azzal – emlékeztet a Washington Times – hogy bábként használ politikusokat, hogy valójában náciszimpatizáns, és ő áll a Demokrata Párt mögött, és bár Oroszországban hosszú időn ő volt a vezető magánadományozó, két éve gyakorlatilag betiltották a Nyílt Társadalom Alapítvány működését.
Az interjúban futólag szó esik arról is, hogy Magyarországon az Orbán-kormány az ő nevével fémjelzett törvénycsomagot, a Stop Sorost akar elfogadni, aminek kapcsán az amerikai milliárdos megjegyzi, „fájdalmasan tisztában van” azzal, hogy a kritikusai világszerte szemben állnak azokkal az eszmékkel, amelyeket ő képvisel.
Ettől függetlenül – vonja le a végkövetkeztetést – ő büszke az ellenségeire.
Ha szétnéz a világon, mindenhol látja őket, és ez csak azt jelentheti, hogy valamit biztosan jól csinál.
Forrás: 168óra
