Orbánék legnagyobb botránya, tragédiája az, hogy a magyar emberek nem felejtenek.
Vagy ha felejtenének, úgy mi emlékeztetünk. Emlékszünk a Fidesze és annak a politikájára? Emlékszünk arra, hogy miért nem szavaztunk soha Orbán Viktorra? Emlékszünk arra, hogy 2006-ban az ország józanabb többsége miért az MSZP-t választotta a Fidesszel szemben?
Mert már akkor is azt láttuk, hogy Orbánnak semmi sem drága a hatalomért és hogy semmi más nem érdekli csak a hatalom megszerzése.
Emlékszünk azokra a pletykákra, hogy mi történt Orbánnal a 2002-es választási vereség után Bécsben. És emlékszünk arra is, mit találtak ki azután, hogy megbuktak. Bármi áron, ha kell minden eszközzel ellehetetlenítik az MSZP-SZDSZ kormányt, hogy Orbánnak semmi sem drága ahhoz, hogy megszerezze újra a hatalmat.
Mi emlékszünk és emlékeztetünk. Ennek az emlékezetnek egy darabkája bukott ismét a felszínre, a felelőtlen Orbánról, aki nem hogy 10. havi nyugdíjat ígért, hanem 14. havit is. Ellenzékben….
Mert az MSZP kormányon megadta a 13. havi nyugdíjat, ameddig tudta, de erre rá kellett licitálnia Orbánnak valamilyen légből kapott marhasággal. Mert emlékezzünk, neki semmi sem drága azért hogy megszerezze és megtartsa a hatalmat!