Segítsd a munkánkat! Megosztáshoz katints az alábbi Facebook emblémára:

A mágnásokhoz – Dicsőséges nagy urak, hát hogy vagytok?…  Mácsai előadása fergeteges, lélekig hatoló hangulat uralja az előadását. A vers pedig aktuálisabb mint valaha.

 

A magyar történelem aljassága, hogy soha, de soha, talán még 1848 ban, a szabadságharc idején sem volt ennyire időszerű ez a vers. Mintha magát Petőfi Sándort hallgatnánk.

A felvétel 1994 tavaszán, az akkori Budapest Sportcsarnokban készült a Hiszünk a dalban című rendezvényen, ahol több együttes és művész – többek között Bródy- és Koncz Zsuzsa – mellett Mácsai Pál is fellépett.

Meglehet soha nem volt aktuálisabb mint most!

 

Petőfi Sándor (1848. március 11.)

A mágnásokhoz

Dicsőséges nagy urak, hát hogy vagytok?
Viszket-e ugy egy kicsit a nyakatok?
Uj divatu nyakravaló készül most
Számotokra, nem czifra, de jó szoros.

Tudjátok-e, mennyit kértünk titeket,
Hogy irántunk emberiek legyetek,
Vegyetek be az emberek sorába?…
Rimánkodott a szegény nép, s hiába.

Állatoknak tartottátok a népet;
Hátha most mint állat fizet néktek?
Ha megrohan mint vadállat bennetek,
S körmét, fogát véretekkel festi meg?

Ki a síkra a kunyhókból, milljomok!
Kaszát, ásót. Vasvillát fogjatok!
Az alkalom maga magát kinálja,
Ütött a bosszuállás órája!

Ki a síkra a kunyhókból, milljomok!
Kaszát, ásót. Vasvillát fogjatok!
Az alkalom maga magát kinálja,
Ütött a bosszuállás órája!

Ezer évig híztak rajtunk az urak,
Most rajtatok a mi kutyáink hízzanak!
Vasvillára velök, aztán szemétre,
Ott egyék a kutyák őket ebédre!…

Hanem még se!… atyafiak, megálljunk!
Legyünk jobbak, nemesebbek ő náluk;
Isten után a legszentebb a nép neve:
Feleljünk meg becsülettel nékie.

Legyünk nagyok, a mint illik mi hozzánk,
Hogy az isten gyönyörködve nézzen ránk,
S örömében mindenható kezével
Fejeinkre örök áldást tetézzen.

Felejtsük az ezer éves kínokat,
Ha az úr most testvérének befogad;
Ha elveti kevélységét, czímerit,
S teljes egyenlőségünket elismeri.

Nemes urak, ha akartok, jőjetek,
Itt a kezünk, nyujtsátok ki kezetek.
Legyünk szemei mindnyájan egy láncznak,
Szüksége van mindnyájunkra a hazának.

Nem érünk rá várakozni, szaporán,
Ma jókor van, holnap késő lesz talán,
Ha bennünket még mostan is megvettek,
Az úr isten kegyelmezzen ti nektek!

 


Segítsd a munkánkat! Megosztáshoz katints az alábbi Facebook emblémára: