Segítsd a munkánkat! Megosztáshoz katints az alábbi Facebook emblémára:

Tegyük tisztába, mit is jelent az áldozathibáztatás! Amikor a megvert újságíró munkássága, az általa nap mint nap propagált alávaló kereskedelmi tartalom, és az arcán csattanó pofon közti összefüggésre mutatok rá, akkor nem az áldozatot hibáztatom, hanem a történteket helyezem kulturális kontextusba.

Áldozathibáztatás-e azt mondani, hogy 1956-ban az ávósokat lámpavasra húzó tömeg tagjai egy sötét és kegyetlen diktatúra ellen keltek fel? A helyes válasz: nem. Ez a megközelítés mindössze történelmi kontextusba helyezi a tömeges önbíráskodást, ami ettől még természetesen nem lesz elfogadható.

Jóformán mindenki figyelmét elkerülte, hogy ez a történet milyen inkorrekt módon lett kezelve. Szabó Zoltán egy jól irányzott facebook-bejegyzéssel elkerülte, hogy megverése kapcsán a legalapvetőbb újságírói norma érvényesüljön: úgy született meg az ítélet, és úgy csapott fel a népharag, hogy a másik felet senki nem kérdezte meg a történtekről.

Talán nem változtatna semmin, talán árnyalná a képet – mindenesetre egy újságírótól, aki egyben az Index tartalomfejlesztési igazgatója, elvárható lett volna, hogy inkább egy kollégájához forduljon ahelyett, hogy pogromot celebrál, és saját mártiromságát demonstrálja.

Sajnos nem tudjuk, pontosan mi hangzott el, és mit tett Szabó Zoltán a whiskey-kóstolás után. A magyar sajtó a tömeges szolidaritás-demonstráció mellett legközelebb talán figyelhetne erre is.

Az is legyen világos, hogy Szabó Zoltán bántalmazóját kirúgták, és vele szemben rendőrségi eljárás indul. A gyorsétteremlánc bocsánatot kért, és kártérítést fizet, Szabó Zoltán pedig hamarosan megkapja az ingyenkuponjait, és jöhetnek újra az önkéntes PR-cikkek a tizenegy titkos fűszer együttesének varázslatos ízéről – de nekem ezzel már semmi dolgom.

Bőven van azonban dolgom azzal, hogy megértsem, honnan ered az egyre növekvő ingerültség és agresszivitás a hétköznapokban. Az a megfejtésem, hogy kifejezetten a kultúra nélküli tömeges szocializáció eredményével állunk szemben: az a kereskedelmi televíziós hulladékkultúra termelte ki ezt, aminek az indexes újságíró olyan lelkes rajongója és önkéntes propagandistája. Persze lehet, hogy nincs igazam.

Lehet, hogy nincs összefüggés az állatias erőszak, és a televízióból húsz éve ömlő, elaljasító tartalom között. Ez esetben tévedtem. Ilyen is van. Majd egyszer a szociológusok meg pszichológusok eldöntik.

Az pedig, hogy én is szerepeltem kereskedelmi televízióban, legfeljebb annyira releváns, mint az, hogy Szabó Zoltán is járt már múzeumban. A szerepléseimnek mindig kifejezett célja volt, hogy tartalmat adjak át, és hogy soha ne éljek vissza a nyilvánossággal.

Azért használtam ezeket a felületeket, hogy amennyire képes vagyok, útjába álljak az onnan kiáradó penetráns elzüllésnek, amit Szabó Zoltán és az Index “kultúra rovata” nap mint nap lelkesen promotál.

Látva Szabó Zoltánon és kollégáin a megveszekedett dühöt, ha a nevem szóba kerül, látva, hogy a bulvár terjesztéséért felelős Blikk, Bors és Ripost következetesen negatív kontextusban, sokszor csúsztatva démonizál, tudom, hogy a művelet sikeres volt.

Nem kell erre ennyire ráfeszülni. Csak egy bulvárbohóc vagyok. Nem kell veréssel fenyegetni – ha valami nem tetszik, be lehet kapcsolni a tévét, lehet bámulni Aurelio méretes f@szát, és hálát adni, hogy bármilyen keserű és gonosz ember is ez a Puzsér, legalább a kereskedelmi tévék és a bulvárlapok tele vannak érdekes és izgalmas sztárpletykával.

Fogyasszátok jó étvággyal, és kerüljetek el! Vegyetek bátran példát Szabó Zoltánról, aki maga is messziről kerül minden emberi fogyasztásra alkalmas audiovizuális és gasztronómiai tartalmat!


Segítsd a munkánkat! Megosztáshoz katints az alábbi Facebook emblémára: