„Azon kívül, hogy lenyomtátok az olimpiát, túl sok mindent nem mutattatok föl.
Vannak jól hangzó mondatok, interjúkban nyilatkozott reményt keltő válaszok, de ezeken kívül semmi. Fekete-Győr állandó címlapkép, néha már úgy éreztem, »nyomják Krahácsot!«, ehhez képest semmi igazi jövőkép. Küldöttgyűlésetek döntést hozott: nem álltok szóba egyetlen ellenzéki párttal sem. Együttműködés és összehangolt jelöltállítás nem jöhet szóba, minden egyéni körzetben lesz jelöltetek, ami jól hangzik. De tényleg nem volt köztetek egyetlen matekos sem, aki elmagyarázza nektek, hogy egyetlen jelöltetek sem jut be a parlamentbe?
Persze, mindegyiküknek jó elszívó hatása lesz, ez jó és nemes cél: aprózzuk el magunkat, hogy véletlenül se legyen szikra esélyünk se a naggyal, azaz a hatalmassal szemben! Ha az volt a célotok, hogy a jövőt tervezgessétek, jó ötlet, de ahhoz miért kell nektek elindulni a választásokon? Golyófogónak? Még azzal is többet segítetek, ha négy évig kívül maradtok, nemcsak a parlamenten, hanem kívül a választási küzdelmeken is.
Akit egyetlen cél vezérel, jelesül, hogy »Ő« képviselő lehessen, és négy éven keresztül ott üldögéljen az adott bérért, az nem több mint megélhetési politikus. Aki ennél többre vágyik, az már valaki. Valaki, aki akár a saját karrierjét is föláldozza azért, hogy az ellenzékből létrehozható egyszezonos közösség, egy választási szövetség megcsinálhassa azt, amiről minden ellenzéki alakulat dumál: megtörténhessen a kormányváltás, azaz Orbánék leváltása.”
