Török Zsolt: Ha azt diktatúrának hívják a Fideszesek, akkor ma mi van?

30 éve és ma
Már középiskolás koromban sokat foglalkoztam a közélettel.

Szerveztünk az iskolai KISZ révén politikai vitaköröket, ahol egy-egy témáról beszélgetve nem csak az ismereteink bővültek, de a vitakészségünk, érvelési képességünk is fejlődhetett. A KISZ-klubba videós klubdélutánokat szerveztünk, ahol, ha volt minket felügyelő tanár, akkor közéleti témájú filmet néztünk, majd beszélgettünk róla. (De ha nem, akkor hangalámondásos filmek is mentek 🙂 )

Neves szereplőket hívtunk beszélgetni a diákokkal, vagy mi magunk jártunk el az Ifiházba ilyenekre. Felejthetetlen Bóta Laca barátunkkal pedig városi szintű Béke-napot szerveztünk, ahol volt a közélet mellett sok buli, és kultúra is. Nyáron pedig táboroztunk. Sokat, sokfelé. Idén 30 éve, hogy Bulgáriába mentünk 2 hétre építőtáborba. Egy konzervgyárban dolgoztunk futószalag mellett bolgár és NDK-s diákokkal közösen, cserében pár napot a tengernél tölthettünk.

De nyáron voltak felkészítő táborok, képzések is, nekünk, jellemzően Felsőtárkányban, olykor Bükkszéken.

Idén 30 éve, hogy egy olyan táborban voltam, ahol a politikai vitakörök szervezését nem csak elméletben tanultuk, de gyakoroltuk is. Akkor az volt a téma, hogy KISZ-vezető hordhat-e vallási jelképet, pl keresztet a nyakában.

Mi azt képviseltük, hogy igen, hiszen a hitünk lehet összhangban világnézetünkkel. Ma is hiszem, hogy a jó keresztény, baloldali, s ezt is elmondtam, sok más érv mellett. A velünk szemben ülők és állást foglalók pedig azt, hogy nem viselhet, mert a „párt és a kisz materialista, tehát ateista”.

Érvelni kellett mindenkinek a saját meggyőződése mellett, ritkán a masik ellen, azt kritizálva.
Velem szemben ültek tanáraim közül többen is, akik egy-egy tantárgyat tanítottak évközben, majd osztályoztak, de itt és most vitapartnereink voltak.
Szabadon elmondhattam a véleményemet 16 évesen a saját tanáraimmal, a felsőbb éves tanulókkal szemben, a városi,vagy a megyei KISZ-, és Párt-funkcik előtt. Az akkori állampárt fontos emberei előtt. Vitatkozhattam velük, kritizálhattam álláspontjukat, érveiket.
Majd este közösen énekeltünk. Nem hogy retorzió nem ért, hanem a PIF (Párt Ifjúsági Felelős, azt hiszem így hívták) és a KISZ-patronáló tanárok előtt nagyobb lett a respektem, s ősszel a jegyeim sem romlottak emiatt.

Történt ez 1987-ben, a szocializmus idején, amit a mai állampárt politikusai kommunizmusnak hívnak. Akkor szabadon elmondhattam a véleményemet nem csak erről, de sok más dologról is. Talán csak két esetben néztek körbe régebb óta fiatal barátaink, vagy sziszegett le még otthon is nagymamám: ha ’56-ról volt szó, vagy ha a Szovjetet „dicsértük”.

De lehet-e ma szabadon véleményt mondani? Meglesz-e még másnap is az állásod, a vállalkozásod, ha az állampártot, vagy annak tolvaj képviselőit kritizálod? A diákparlamentre készülő diák beszédét átnézték-e, kijavíttatták-e, vagy ha elmondta letolták-e akkor, 30 éve, a szocializmusban az akkori állampárt emberei, mert a mai állampárt komiszárjai igen.

Mit tanácsolsz ma a szíved szerint a társadalmi tudatára ébredő, ébredező csemetédnek és mit az eszed szerint? Mert Budapesten, vagy egy-egy nagyvárosban könnyű, ha kivágják a suliból, vagy csak rászáll egy állampárti tanerő, akkor átíratod egy másik suliba. De vidéken? A kiskirályok földjén?

Szóval, ha azt mondják, hogy 30 éve diktatúra volt, akkor ma mi van?

——– ——– ——— ———–
(Fenti soraimat ajánlom gyermekeink figyelmébe!
S bár sokakat be tudnék tagelni, de nem tudhatom, hogy jelenlegi munkahelyükön ezért nem érné-e őket hátrány, jól menő üzleti, informatikai vállalkozásaik nem kerülnének-e nehéz helyzetbe. Ezért nem teszem. Az Ő védelmük érdekében. 30 évvel a múlt után?)