Megszokhattuk, hogy közszereplők – nem túl elegáns módon – véleménykülönbségüket kifejezve, a médiát felhasználva, üzennek egymásnak. Dúl a háború Puzsér Róbert és Vágó István között. Alább a vágatlan “rendezői változat”, amennyiben eltévedne a betűdzsungelben, a hiba nem az Ön készülékében van, sokkal inkább a hadviselő felek dagályos fogalmazásában.
Történt, hogy Puzsér Róbert meglátta Vágó István fészbuk oldalán azt az osztrák autómatricát, melyen az Osztrák-Magyar Monarchia körvonalai látszottak, és amelyet Vágó István azzal a kommentárral látott el, hogy „Az osztrákok is sirathatnák a maguk Trianonját az autóikon…”
Válaszul Puzsér Róbert publicista
a saját Fb oldalán egy nem éppen elegáns, verbálist cunamit zódított Vágó Istvánra.
„Vágó István a kuruc.info stílusát és szellemét hordozva táplálja a polgárháború tüzét. Úgy érzi, hogy a trianoni békediktátum évfordulója a megfelelő alkalom arra, hogy honfitársainak érzékenységébe, személyes és családi tragédiájába gázoljon. Lehetséges, hogy a kvízprofesszor nem érti a különbséget az osztrák állam és a Habsburg ház között? Az általa megjelölt területek soha nem voltak Ausztria részei, az osztrákok soha nem tekintették azokat a hazájuknak, ahogy Németalföldet, Spanyolországot és fél Dél-Amerikát sem, pedig volt idő, amikor ezeket mind a Habsburgok uralták. Vajon ezeket a birtokokat miért nem tüntette fel Vágó István az általa mellékelt osztrák revizionista térképen?
“Az talán még megbocsátható,
ha egy kvízprofesszor, aki telehencegi a világot a hallatlan műveltségével, nem képes megérteni alapvető történelmi fogalmakat és közjogi konstrukciókat, csakhogy Vágó István nemcsak tudatlan, de etikátlan: nem vesz tudomást arról a tényről, hogy a trianoni békeszerződés következtében hárommillió és háromszázezer magyar ember vesztette el az állampolgárságát, és került idegen hatalom felügyelete alá, ahol a kisebbségek alapvető nyelvi és kulturális jogai sok helyütt máig nem biztosítottak – nem kevés utóduk ma is másodrendű állampolgár. Ezt a dél-tiroli osztrák kisebbség helyzetével összevetni egyszerűen alávaló és méltánytalan.”
“A Demokratikus Koalíció alelnöke nevetség tárgyává próbálja tenni a magyarság holokauszt melletti legnagyobb nemzeti tragédiáját. Én sem hiszek a történelmi sérelmek kényszeres és folytonos napirenden tartásában, Vágó István azonban nem feldolgozni vagy akár csak félretenni kívánja a Trianon-traumát, hanem felhasználni provokációra és gyűlöletkeltésre. Nem engedheti begyógyulni a sebet, mert ha ez megtörténik, egy nap a polgárháborúnak is vége lehet.”
“Vágó István az a kulturális térben,
ami Gyurcsány Ferenc a politikában: örök mementó. Hiába igaz, hogy a véleményük nem reprezentálja a baloldalt, hiába igaz, hogy ma már csak egy szélsőség, mégis máig ők a hivatkozási pont: ilyen a magyarországi baloldal – semmit sem ért, nincs szíve, ostoba és gőgös. Semmi közünk hozzá. Nem közülünk való.” Írja Puzsér Róber.
Nos, akkor haladjunk sorjában,
kezdi szintén kioktató hangnemű, némi lenézéstől sem mentes válaszát a kvízprofesszor. Ne csodálkozzunk ezen, hiszen tudjuk jól, amilyen az adjon Isten….
Csak halkan jegyezzük meg, hogy a párbajozó felek egyike sem megy – egyébként – se a szomszédba, némi plusz ego-ért, de lássuk Vágót!
“Puzsér szerint nem értem, mi a különbség az osztrák állam és a Habsburg-ház között. Nos, a matricán nem az osztrák állam, hanem az Osztrák-Magyar Monarchia rajza szerepel, amelynek persze semmi köze a Puzsér által idézett Németalföldhöz, Spanyolországhoz és „fél Dél-Amerikához”. (Lehet, hogy Puzsér nem hallott még arról, hogy a Habsburgok osztrák és spanyol ágát szokás külön „dunai Habsburg Birodalomként” illetve „Spanyol Birodalomként” emlegetni? És még van képe leírni ezt: „egy kvízprofesszor, aki telehencegi a világot a hallatlan műveltségével, nem képes megérteni alapvető történelmi fogalmakat és közjogi konstrukciókat”. Tudom, hogy fáj neki, mennyire lemaradt ezen a téren, de legalább ne másokat hibáztasson ezért! (És azt se bánnám, ha végre mutatna már egy ilyen “hencegést” is.)”
Vágó István egy hozzászólót idézve érvel:
“Egy hozzászólótól idézek (hál’istennek azért vannak ilyenek is), ott van a posztod alatt, de az önfeledten zsidózók, rohattdékásozók, vénhúgyagyúzók elmentek mellette, ahogy te magad, a poszt hanyag szerzője is: (a posztoló névét nem nevezzük meg)”
Azért arról ne feledkezzünk meg, hogy a Monarchia német nyelvű lakói is milliós nagyságrendben rekedtek a határokon kívül, többnyire szintén másodrendű állampolgárként. Jogfosztás, elűzés, pusztulás várt az ukrajnai, lengyelországi és csehszlovákiai németségre és a ma már irigyelt südtiroliak is csak évtizedes küzdelemmel jutottak el azokig a jogokig, amikkel bírnak.
Csak a tények kedvéért: 1911-ben a Monarchia 12 millió lakója vallotta magát német anyanyelvűnek. Az önálló Ausztria lakossága pedig mindössze 6,5 millió fő volt, köztük szlávok és magyarok is.”
“Figyelsz, Puzsér?”
A Monarchia németajkú polgárai közül kb. 6 millió került más ún. nemzetállamba! És a sorsuk ugyanúgy nem volt könnyű, mint a magyaroké – nem merem azt mondani, hogy sőt…! Ennek ellenére az osztrákok többsége nem foglalkozik a száz évvel ezelőtti történelem kerekének visszafordításával, nem töpreng nosztalgikusan régi nagyhatalmi státuszának elvesztésén. Nem is beszélve a németekről, akiknek ugyancsak voltak elvesztett területeik és német anyanyelvű polgártársaik Elzászban, Lotaringiában, Kelet-Poroszországban, Sziléziában vagy Lengyelországban… Mégsem látunk ezerszámra német autót Nagy-Németország-matricával. A sok tízmillió osztrák és német ma már nem a 100 évvel ezelőtti történések visszafordításán töpreng, hanem inkább arra figyel, miként lehet a határok jelentőségét az Európai Unióban mindinkább csökkenteni. (Arról már nem is teszek hosszabban említést, hogy a Monarchia többi nemzetiségének zöme ma már saját nemzetállamában él, így hiú ábránd a részünkről, hogy ők ezt a fordulatot valaha igazságtalannak fogják minősíteni, és bármilyen visszarendezést támogatnának.)
És végül egy kérdés Vágó Istvántól:
“Miből gondolod, hogy nem veszek tudomást arról a tényről, hogy a trianoni békeszerződés következtében magyar emberek vesztették el az állampolgárságukat, és kerültek idegen hatalom felügyelete alá? Tájékoztatlak, (csak hogy én is összekössem a két nagy nemzeti traumát, ahogy te teszed az írásodban) családom egy része Aradon maradva lett román állampolgár, és ott élte túl a vészkorszakot. Ami – ha nem Aradon, hanem mondjuk Marosvásárhelyen éri őket – nem biztos, hogy sikerül nekik.”
“Hát így állunk, te, magadat minden területen zseninek nyilvánító Puzsér. Nem kellene utánanézned egy kicsit a földrajznak és a történelemnek, mielőtt másokat próbálsz ezekből kioktatni? Visszafordítom a mondatodat: semmit sem értesz, nincs szíved, ostoba és gőgös vagy. Tudom, te már rég új nagyvadakra vadászol, hogy szokásod szerint iszonyú hangerővel beléjük köss, de mivel ez az írásod is kezd terjedni a politikai ellenfelek lejáratásában tüsténkedő orgánumokban, szólok, hogy körültekintőbben tedd.”
“És elvárom, hogy ugyanazok az orgánumok a válaszomat is közzétegyék.”
(Ja, és jobb lenne, ha a nácikat nem tűrnéd el az oldaladon) fejezi be Vágó István.
Kétségtelen, hogy dúlnak az indulatok, döntse el mindenki, hogy ki mellet teszi le a voksát, és íme egy fontos kérdés, melyet egy kommentelő tesz fel az eset kapcsán.
–Galícia, Horvátország, Szlovénia, Csehország és Bosznia vajon Magyarország részei voltak, vagy Ausztria részei?!
