Délután a feleségemmel sétálni voltunk. Az Operától, majdnem a Parlamentig. Oda ugyanis nem mehetett be ez a húszezer ember. Ezt a húszezer embert a mai rabló-hatalom kitagadta. /A húszezres számot a rendőrség adta meg./Nem vitatnám.
De azon érdemes elgondolkodni, hogy ennek a “sétának” nem volt semmilyen százmilliós kampánya. Erre nem szállították vidékről, közpénzen a bértapsolókat. Erre nem készültek hónapokig a szervezők. Ezt két nappal ezelőtt a facebookon hirdették meg.
Nagyon jó hangulat volt. Ugyan ott volt egy két ellenzéki párt vezetője, de nem kívántak maguknak főszerepet. Ők is sétáltak. Ott volt Sándor Mária, akit viszont hosszan tapsolva ünnepeltünk, pedig ő sem villogott a színpadon. (Csak most, ahogy mellette sétáltam tűnt fel, hogy nemcsak csinos, de milyen magas!)
A színpadon viszont megszólalt egy másik fantasztikus jelenség, Erdős Virág költő, akinek már évek óta izgalommal várom mindig az új versét. Most megint nem csalódtam. Keményen – ha nem tudnám mennyire nőies nő, azt mondanám – férfiasan odaszólt a rezsimnek. Majd következett Majtényi László, aki nem papírból /!!!/ és nem bakizva beszélt. Amit mondott, azt mi mondtuk. Engem az embersége, az egyszerű megfogalmazásai, a közvetlen, érthető – érzelmileg is megkapó -mondatai Göncz Árpádra emlékeztettek.
Vasárnapi hangulatban éreztem magam, miközben tudom, hogy még csak szerda van… De eljön, tudom, hogy eljön a valódi ünnep is.
Ezeket olvasta?
Baloldali fiatalok: „Orbánék tönkreteszik a fiatalok életét”
Tóth Bertalan: Veszélyes játékba kezdett a Fidesz
