Nem akárki állt ki Orbánnal szemben, egy olyan ember, akit nem lesz annyira könnyű félreállítani.

A Decathlon magyarországi ügyvezetője, Pósfai Gábor terjedelmes facebook posztban kelt ki a magyar miniszterelnök ellen. Facebook-kiírásában üzent a miniszterelnöknek:

“Pártállástól függetlenül ez a legnagyobb baj ma Magyarországon. Hogy ez a közbeszéd nívója és így beszélnek velünk: „…békés és derék keresztény embereknek is viszket a tenyere..” –mondta Húsvétvasárnap reggel a magyar miniszterelnök az elmúlt hetek tüntetéseire.

Abba most ne menjünk bele, hogy én keresztény emberként akár ezt ki is kérhetném magamnak és számonkérhetném rajta a Tízparancsolat különböző pontjait, különös tekintettel a VII., VIII. és X. pontra. De a legfőbb bajom inkább az, hogy aljasul megint előjön az uszítás, a magyar emberek tudatos egymással szembe fordítása, az „amit szabad nekünk, azt másoknak nem” effektus.

És ennek az uszításnak már most drámai következménye van Magyarországon. Csak egy vélemény lehet helyes. Csak nekünk lehet igazunk. Mindig háborúzni kell. Elmúltnyolcév, magánnyugdíjpénztárak, Gyurcsány, Bajnai, kizsákmányoló multik, migránsok, EU, Simicska, Brüsszel, Soros – állítsunk meg mindenkit, mindenki ellenünk van!

Mindig más a hibás. És közben embereket, barátokat, családokat fordítanak egymás ellen a demagóg, sokszor teljesen alaptalan és értelmetlen érvrendszerükkel. Magyarországon mindig is hiányzott a normális vitakultúra, de az „elmúlthétév” még a csíráit is megszüntette, elkezdte teljesen elbutítani az embereket. Mert vitázni veszélyes. Ahhoz kellenének kellően alátámasztott érvek. Ahhoz tisztelni kellene a másikat. És az poiltikailag nem lenne olyan kifizetődő.

Miért nem lehet normálisan leülni egymással? Ha erősödik egy ellenvélemény (netadó, vasárnapi zárvatartás, olimpia stb), akkor gyorsan levesszük napirendről. Miközben ezekből több olyan téma is volt, amiről lett volna értelme vitatkozni, átbeszélni. Ugyanez igaz a migránshelyzetre is. Valódi probléma, de nem normálisan beszélünk róla, hanem háborús, rövid távú politikai érdekeket szolgáló kontextusba helyezve. Sok olyan ismerősöm van, aki még mindig hisz ezeknek a szólamoknak.

Tiszteletben tartom a véleményüket, bár sajnálom, hogy ez így van, de látom azt is, hogy ez minek lehet a következménye. A mindennapos agymosás tökéletessé vált és ez egyáltalán nem segíti a tisztánlátást.

De a legszörnyűbb, hogy a véleménytisztelet, nyitottság egyre kevésbé van meg a másik irányába. És ez baj. És erről az elmúlt 15-20 év összes politikusa tehet, de leginkább az “elmúlthétév”, mely megveti azt, akinek más a véleménye. A megosztottság elképesztő mértékű, szerintem mindenki tud mesélni ilyet az ismeretségi köréből. Aki nincs velünk, az ellenünk van. Ismerős?

Elszomorít ez az egész, mert nem vezet sehova. Ha más a vélemény, akkor „viszket a tenyér” és különben is biztos a Soros fizet engem is. Nem unalmas ez még? Zseniálisan ki van minden találva. Média kontroll alatt, állami vállalatoknál minden ember kontroll lalatt („ne lájkolj”, „ne tüntess” mert bajod lehet belőle; csak a lojalitás, semmi más). Rengeteg olyan saját tapasztalatom van, amikor értelmes embereknél látom már az öncenzúrát, hogy az állami vállalatoknál, sportági szövetségeknél, kulturális területen, de még nagyon aprónak tűnő pozíciókba is „azt kell választani”, aki jóban van xy-nal vagy annak körével… Beindult az igazodás, miközben központi vezényszót magyaráznak meggyőződéses csinovnyikok teljes átéléssel. Minden csak központi jóváhagyással mehet.

Tüntetni, akkor lehet, ha azt a Békemenet csinálja. Újságot akkor lehet csinálni, ha az azt írja, amit mi akarunk. Az a jó keresztény (definíciószerűen), aki ránk szavaz. Az iskola legyen egyféle, ne gondolkodjon ott senki. A multi az akkor jó, ha munkahelyet teremt, de majd megmondjuk, hogy azt hogyan tegye. A szerencsejáték csak akkor veszélyes, ha nem mi szedjük belőle a hasznot. A bankok kizsákmányolóak, persze csak akkor ha nem államiak. Az átláthatóság fontos, kivéve közbeszerzéseknél és az állami szerveknél. A dohányzás káros, persze csak akkor nem, ha ebből is mi húzunk hasznot. Sorolhatnám nagyon sokáig.

Sokan már csak megszokásból szavaznak Orbánra és körére. „Mert ő a keresztény”. Ez komoly? (lásd Tízparancsolat vagy 90-es évek orbáni liberalizmusa) „Mert ő véd meg minket”. Kitől kell? „Mert nehogy visszajöjjön a Gyurcsány”! Könyörgöm, csak ő jöhet szóba?
Emberek, ez így nem (lesz) jó. Nagyon nem. És ne jöjjön nekem senki Gyurcsánnyal meg társaival. Mindig is „jobbra” szavaztam, ha tehettem. Szerencsés voltam és vagyok az élet minden területén. Nem megkeseredésből, hanem elkeseredésből írom e sorokat.

Tőlem is állandóan kérdezik, hogy nem félsz, hogy ezt osztottad meg? Hogy ezt írtad? Mitől féljek? Miért gondoljátok, hogy félnem kéne? Meg azt is hallom, hogy egy nagy cég vezetőjeként ne nyilvánítsak véleményt. Miért nem? Nem kell mind az 1400 munkatárssal egyetértenünk mindenben. Azért még lehet más is normális, hogy nem ugyanazt gondolja, amit én. Azért még dolgozhatunk együtt sikeresen, mert pont a sokszínűség, a sok különböző vélemény viszi előre a világot. Jobb helyeken.

El kéne kezdeni építeni valami normális társadalmat. Együtt. És utóbbi nem egy politikai párt neve ebben a mondatban, hanem utalás arra, hogy szétszakadva, egymásra fújva, egymást hergelve ez nem fog menni. Sőt: társadalmi katasztrófához vezet majd.

Viszket a tenyered? Mosd meg és nyújtsd oda Felebarátodnak. Ha már Húsvét van.”

 

 

MEGOSZTÁS