Mindent elsöprő gondolatok egy szociális munkás tollából, elképesztő hogy mennyire mélyen átlátja és mennyire aktuális ma is a három évvel ezelőtti levele…
Három éve írtam, 2014.11.04-én! Vajon van még most is relevanciája? Olvasgattam itt a sajtót a napokban az oktatással kapcsolatban.
A következő gondolataim támadtak. A Fidesz koncepciója szerint előtérbe kell helyezni a szakmunkás képzés támogatását, ezzel alapvetően egyet értek, igen is szükségünk van a jó szakemberekre, de ezt nem a felsőoktatás kárára kellene tenni.
Ugyanakkor ott van a másik oldal, régi szöveg, de sajnos van relevanciája, miszerint az egyetemre járás elpopularizálódott, bizonyos szakok piac képtelenek és a diplomás munkanélküliség jelenségé vált. Mindezek ellenére a nemzetközi tendenciák is azt mutatják, hogy a diplomával rendelkezők sokkal kevesebb időt töltenek az állam szociális ellátórendszerére szorulva, mint az azzal nem rendelkezők.
Az egyetemi szakok piacképességét tekintve, nem csak azt kellene vizsgálni, hogy az adott szakon végzett a szakmájában helyezkedik-e el, hanem a közvetett piaci potenciált is, melynek indikátora lehet, hogy a nem szakmában dolgozók, mennyire veszik hasznát az adott munkakörben az egyetemen elsajátított tudásnak. Nyilván nem a specifikus egyetemi képzésekre gondolok, hanem azokra amelyek szélesebb skálán mozoghatnak piaci szempontból. Tehát a státusz-inkonzisztencia által teremtett piaci fluktuáció mértéke mekkora az adott szak esetében. Ez lehetne kiindulási alap, mielőtt itt nagy normatíva megvonásokba szakleépítésekbe kezdenének.
A másik dolog a szakmunkás képzés támogatása. A folyamat akkor működhet, ha intézményrendszert építenek mögé és népszerűvé teszik ezeket a szakmákat. Szakképzett, pedagógiai attitűddel rendelkező oktatók bevonása, már a koncepció kialakításában is, hisz itt is érvényesülnie kell a szubszidiaritásnak. (valószínűleg a pedagógus, aki nap mint nap a gyerekekkel van jobban tudja, mire van szükségük, mint a minisztériumban). Felszerelt taniskolák, tanműhelyek és a gyakorlati helyek kooperációja szintén nélkülözhetetlen. Az ilyen alapvetések nélkül a szakmunkás képzés kontraproduktív lesz, ráadásul az adott szakmák amúgy sem magas társadalmi presztízse még alacsonyabbá válhat.
Sajnos negatív példa, a minden struktúrát és komplexitást nélkülöző vájárképzés újraindítása Ózdon és környékén, ugyanis valami kiváló ötlettől vezérelve kilátásba helyezték, hogy Farkaslyukon újra nyitját a bányát. Rögtön mindenki örülni kezdett, hogy majd lesz munka ráadásul még képzést is kaphatnak a fiatalok, csak igen ám, ott tart az ügy, hogy se iskola, se rendelkezésre álló eszközök, se gyakorlati hely. Ugye a képzés három éves lenne, tehát a 17 évesen kerülnének ki a fiatalok jobb esetbe az iskolából, viszont a bányászati törvény előírja, hogy 18 év alatt nem lehet a tárnákba lemenni… Érdekpolitika helyett szakértelmet!
