Vásárhelyi Mária szociológus, a szociológiatudomány kandidátusa, az MTA tudományos főmunkatársa. Ezek a száraz adatok. Mindemellett érzékeny, érző, kíváncsi, a politika iránt érdeklődő és azt értő, aki aktívan blogol és a facebook oldalán is aktív.
A mai írásában arról értekezik, hogy Magyarországon a diktatúrák sokkal rövidebb ideig lettek volna életképesek, ha az éppen aktuális „nagytestvér” – 1989 előtt a Szovjetunió, most pedig az Európai Unió nem finanszírozta/finanszírozná azt.
„Akármilyen szomorú és abszurd is, az igazság az, hogy 1989 előtt, több mint negyven évig a Szovjetunió, 2010 óta pedig az Európai Unió finanszírozza a puha diktatúra/autokrácia fenntartását és működését Magyarországon. Ahogy a Kádár-rendszer már sokkal korábban összeomlott volna, ha a Szovjetunió nem tolja ide talicskaszám a pénzt, még azon az áron is, hogy a gyarmaton jobban éljenek az emberek, mint a gyarmattartó országban, ugyanúgy az Orbán-rendszer is régen összeomlott volna, ha az EU nem önti számolatlanul és ellenőrizetlenül ide az euro milliárdokat.
És a végjáték is ugyanaz lesz. Amikor elapad a pénz, akkor egy romokban heverő gazdaság szakad a nyakunkba, a szökőkutak, díszburkolatok, stadionok rohadásnak induló paravánja mögött egy talpig lerongyolódott ország, egy saját erőből növekedésképtelen gazdaság marad itt. Ma Magyarországon a gazdasági növekedés legfontosabb motorja az EU, a beruházások több mint 90 százaléka EU-s pénzekből valósul meg.
A fennmaradó tíz százalék forrása a külföldre elűzött fiatalok hazautalásaiból és néhány multi befizetéseiből valósul meg. Ha 2022-ben megszűnnek a támogatási alapok a magyar gazdaság összecsuklik. És mi egy ugyanolyan romhalmaz tetején fogunk ülni, mint 1989-ben. A régió többi országának vezetői kevesebbet loptak el az EU-s pénzekből és okosabban, legalább részben a hazai gazdaság fejlesztésére használták fel azt. Nálunk a pénz, amit nem loptak el és nem teljesen értelmetlen presztízs beruházásokra fordítottak, sem a legtehetségesebb, legalkalmasabb hazai vállalkozókhoz került, hanem a Fidesz klientúrájához, akiknek egyetlen mérhető “teljesítményük” a Fidesz iránti feltétlen lojalitás és a pártkasszába történő jelentős befizetések teljesítése volt.
Az EU-s támogatások nagyságrendje elegendő lett volna ahhoz, hogy talpra álljon és tartós növekedési pályára kerüljön az ország.
Ilyen lehetőség az elkövetkező évszázadban még egyszer valószínűleg nem adódik az ország számára. És ezt a lehetőséget vette el az országtól a Fidesz, de fontos szerepet játszott ebben az EU és az MSZP is. És ennek az árát a mi gyerekeink és unokáink fogják megfizetni! Ez a bűn soha nem évülhet el; egy ország jövőjét vették el!”
Mindehhez hozzá kell tenni, hogy a “kis gömböcnek” nem volt elég az Eu-s pénz, Ő még többre vágyott, ezért is nyitott a putyini Oroszország felé, ahonnan szintén komoly támogatás érkezett, na jó, azt nem kell ellopni, mert szinte névre címkézve, mondhatni rózsaszín postai utalványon érkezik.
Ebbe a kettősségbe bukik bele mostanság, de legkésőbb – ahogy Vásárhelyi is írja – 2022-ben az ország, és Orbán – bármilyen okos is – még nem vette észre, hogy Ő maga is, hiszen előbb,-utóbb a rákos daganat is végez önmagával, a baj csak az, hogy viszi a beteg életét is.
