2025. július 15-én egy huszárvágással ért véget Kiss Zsolt csaknem három évtizedes karrierje a hazai egészségbiztosítás csúcsszervezeténél. Pintér Sándor belügyminiszter ugyanis azonnali hatállyal megszüntette a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) főigazgatójának kormányzati szolgálati jogviszonyát – indoklás nélkül.
A Belügyminisztérium szűkszavú közleményében mindössze annyit közölt, hogy a főigazgatói feladatokat 2025. július 16-tól dr. Kőrösi László főigazgató-helyettes veszi át megbízottként. Az okokról egy szó sem esett – és talán épp ez adta meg az ügy súlyát.
Kiss Zsolt 1996 óta dolgozott a NEAK-nál (illetve annak elődszervezeteinél), 2018-ban nevezték ki főigazgatónak még Kásler Miklós minisztersége alatt. Szakmai körökben stabil, megbízható, technokrata vezetőként tartották számon, aki az elmúlt évek során nemcsak a NEAK szakmai súlyát, hanem annak belső működési egyensúlyát is fenntartotta. A menesztése így nem csupán személyi változás, hanem jelzésértékű lépés is lehet a kormányzat részéről.
Mi állhat a háttérben?
Hivatalos indoklás nincs, de a találgatások máris elindultak. Néhány nappal a leváltása előtt Kiss Zsolt egy szakmai konferencián nyíltan beszélt arról, hogy 2024-ben mintegy négyezer protetikai műtétet a betegeknek magánszolgáltatóknál kellett elvégeztetniük, akár 2–4 millió forintos önerős finanszírozással. Ez a nyilatkozat – mely az Index tudósítása szerint komoly hullámokat kavart – talán nem volt ínyére a döntéshozóknak.
Nem ez lenne az első eset, hogy egy őszinte szakmai megszólalás következményekkel jár. A magyar egészségügyben, ahol a köz- és magánszolgáltatások közötti feszültség egyre nyilvánvalóbb, minden nyilvános kritika komoly kockázattal járhat – még akkor is, ha az csak száraz statisztikai tények ismertetése.
Elindult a daráló?
Pintér Sándor az elmúlt hónapokban látványosan átrendezte az egészségügyi irányítást, különösen a NEAK és a kórházi struktúra környékén. Kiss Zsolt távozása beleillik abba a mintázatba, amelyben a régóta pozícióban lévő, stabil technokratákat új, „lojalitás-alapú” vezetők válthatják. Sokan attól tartanak, hogy ezzel egy újabb „darálási” hullám kezdődhet az egészségügyi intézményrendszerben.
A kérdés már nem is az, hogy miért ment Kiss Zsolt, hanem hogy ki következik. Mert ha a szakmai véleménynyilvánítás, vagy éppen a túlzottan önálló gondolkodás ennyire kockázatos, akkor könnyen lehet, hogy új korszak kezdődött – a félelem korszakának.
Végezetül: egy korszak véget ért
Kiss Zsolt eltűnése a NEAK éléről nem csupán egy személyi döntés. Egy hosszú időn át stabil működést biztosító szakember távozása új korszakot jelezhet a magyar egészségügy irányításában. Hogy ez a korszak mennyiben lesz hatékonyabb, igazságosabb vagy transzparensebb, az még a jövő kérdése. Egy biztos: az első dominó már eldőlt.