Egy 18 éves fiatalember, Osztofi Gergő Milán, Magyar Péternek címzett nyílt levele terjed a közösségi médiában. Bár a nagypolitika még nem ismeri a nevét, a levélben megfogalmazott kritika és személyes kiállás figyelmet érdemel.
Osztofi nem influenszer, nem pályázik listás helyre. Politikai munkáját 15 évesen kezdte aktivistaként, iskola után, kollégistaként. Panelházak lépcsőin és körfolyosóin kampányolt Szombathelytől Körmendig. 16 éves kora óta az MSZP tagja, 17 évesen megválasztották az Országos Választmány alelnökévé.
Most mégsem pozícióról vagy pártról ír, hanem arról, milyen érzés, amikor a politikai közbeszédben a korábbi ellenzéki szereplőket – köztük őt is – egy új politikai erő előítélettel kezeli, sőt, egyesek szerint becsatornázottnak vagy árulónak állítja be.
„Nekem fájó, hogy engem, mint környezetéért tenni akaró, és cselekvő embert ön alaptalanul, sztereotípiákkal, előítélettel lekezel” – írja levelében.
A levél nem indulatos, mégis egyértelmű. Osztofi világossá teszi: attól, hogy nem akar együttműködni Magyar Péterrel, még nem kellene őt – vagy a hozzá hasonlóakat – lenézni. Nem kell politikai szövetségesnek lenni ahhoz, hogy az ember tiszteletet adjon vagy kapjon.
„Sokan könnyeket hullajtottunk. Talán nem voltunk olyan szimpik és hősalkatúak mint ön, de kiálltunk a sajátjainkért, és mindenkivel tisztelettel jártunk el.”
Osztofi nem tagadja el, ha valami működik: látja, hogy az új politikai lendület sokakat megmozdított. De ő nem kíván része lenni ennek a világnak. Nem pozíciót igényel, nem csatlakozni akar – csak egy emberi minimumot kér: hogy azokat, akik már régóta küzdenek, ne kezeljék le, ne írják le előítélettel csak azért, mert máshonnan jönnek.
A levél végén így fogalmaz:
„Remélem nem gyűlölködve tekint erre a nyílt levélre, feltéve, ha elolvassa, hanem érdeklődően, kritikusan, de elismerően.”
Ez a levél nemcsak egy fiatal szocialista politikus gondolata – hanem egy világos kérés: ha változást ígérünk, kezdjük azzal, hogy mindenki emberként tekint a másikra, nem címkeként.
Talán ideje lenne válaszolni rá. És nemcsak Magyar Péternek.
