Brutális adat került nyilvánosságra: Ezt Orbán nem tudja kimagyarázni

Hiába a kormányzati propaganda és a „minden rendben van” mantrázása, az Eurostat friss adatai olyan pofont adtak a Fidesznek, amit még a leggépesítettebb kommunikációs központ sem tud visszacsatolással kisimogatni. A 2010 óta regnáló Orbán-kormány uralma alatt Magyarországon 260%-kal nőttek a lakásárak – ez több mint négyszerese az EU-s átlagnak (58%).

Nincs hová mutogatni. Nincs „elmúltnyolcév”. Ez a mostani valóság, és ez Orbán Viktor rendszerének eredménye.

A fiatalok álma szertefoszlott – az otthon csak álom marad

A 2025 első negyedéves adatok szerint Magyarországon a lakásárak éves szinten 5,8%-kal emelkedtek, miközben az uniós átlag „csupán” 5,7% volt. Ez önmagában nem tűnik soknak – egészen addig, amíg nem látjuk a nagyobb képet: 2010 óta Magyarország szinte dobogós helyen áll az EU-ban a lakásdrágulásban, csupán Portugália előzi meg.

Ez a folyamat nemcsak statisztikai adat, hanem társadalmi dráma: a magyar fiatalok és családok döntő többsége kiszorult a lakáspiacról. Akinek nincs vastag önerő vagy szülői támogatás mögötte, annak az otthonteremtés ma már nem cél, hanem elérhetetlen luxus.

A kormány válasza: Otthon Start – tűzoltás vagy olaj a tűzre?

A kormány szeptembertől indítja az Otthon Start programot, amely 3%-os kamatozású lakáshitellel csábítja vissza a vásárlókat a piacra. Ez a jelenlegi 6,7%-os piaci kamatszinthez képest valóban kedvezőnek tűnik.

De a kérdés nem az, hogy kedvező-e – hanem hogy kiknek szól, meddig tart, és milyen következményekkel jár. A kereslet élénkítése árnövelő hatással bír, miközben a kínálat – köszönhetően a lakásépítések történelmi mélypontjának – alig mozdul. Így a program könnyen az árak további elszállásához vezethet.

Ráadásul az Otthon Start nem oldja meg a bérlakáspiaci válságot, és nem nyújt érdemi segítséget azoknak, akik már most is épp a felszínen evickélnek.

Tűzoltás helyett reform kellene

A GKI értékelése szerint a program „fontos és időszerű”, de önmagában nem elég. Szükség lenne beruházások ösztönzésére, építési szabályok egyszerűsítésére és állami bérlakásprogramokra, amelyek hosszabb távon stabilizálhatnák a lakáspiacot. De ilyen típusú rendszerszintű beavatkozásokat a kormány nemhogy nem hajlandó meglépni – láthatóan még gondolkodni sem akar rajtuk.

Miközben a kormány „megoldást” kommunikál, valójában tünetkezelést kínál, és ezzel csak tovább nyújtja a társadalmi szakadékot a tehetősek és a fiatal, önerő nélküli lakáskeresők között.

Orbán felelőssége megkerülhetetlen

A lakásárrobbanás nem véletlen, nem természeti katasztrófa. Ez egy tudatosan nem szabályozott, spekulációra épülő rendszer következménye. A kormány több mint egy évtizeden át asszisztált ahhoz, hogy az ingatlan a befektetők játszótere legyen – miközben lakhatásra vágyó fiatalok generációja sodródott a kilátástalanság felé.

Most már nem lehet visszamutogatni, nem lehet „Brüsszelt” hibáztatni. Ez a 260%-os lakásár-emelkedés Orbán Viktor politikai öröksége.