Nem golyóálló mellény van rajtam, hanem gerinc!” – robbant a beszéd, zúgott a fideszes felhördülés.
Ritkán látni ennyi embert ennyire figyelni egy parlamenti felszólalásra – de most valami más történt. Több mint 700 ezren látták azt a videót, amelyben Komjáthi Imre, az MSZP elnöke nyílt kihívást intézett Orbán Viktorhoz a Parlamentben – ráadásul levette a zakóját, és nyílt kiállásra hívta a miniszterelnököt a magyar munkások érdekében.
@komjathiimre ‼️Nem golyóálló mellény van rajtam, hanem gerinc ‼️ Még a zakómat is levettem felszólalás közben a Parlamentben, amikor azt kértem Orbán Viktor miniszterelnöktől: jöjjön el velem egy gyárkapuhoz, és nézze meg, mit mondanak ott a munkások. A fideszes padsorokból persze füttyszó és felhördülés kísérte a jelenetet. #mszp #MagyarokEgymásért #szocik #KevesebbSzegényt #KevesebbGazdagot #szocialista ♬ eredeti hang – Komjáthi Imre
„Jöjjön el velem egy gyárkapuhoz!”
A felszólalás hevében Komjáthi félretette a formaságokat – szó szerint. Zakóját levéve fordult Orbán Viktorhoz:
„Nem golyóálló mellény van rajtam, hanem gerinc!”
Majd hozzátette:
„Jöjjön el velem egy gyárkapuhoz, és nézze meg, mit mondanak ott a munkások!”
A Fidesz padsoraiból azonnal füttyszó, morgás és gúnyos nevetés hallatszott – ami csak még élesebbé tette a pillanatot. Egy pillanatra mintha a régi, igazi ellenzékiséget idézte volna meg, amikor még volt bátorság a hatalom szemébe nézni.
Mit mondanak a munkások?
Komjáthi Imre beszéde nemcsak szimbolikus, hanem nagyon is valós kérdést vetett fel: mi zajlik valójában a gyárkapuk mögött? Mit mondanak a dolgozók a fizetésekről, a megélhetési válságról, az inflációról, a mindennapokról? És vajon hallja-e ezt valaki odafent – vagy csak a stadionok visszhangozzák a miniszterelnök szavait?
A politikus az „üvegházi politikusok” világából hívta ki Orbánt a valóság poros útjaira – oda, ahol a rezsi már nem papíron csökkent, hanem a valóságban emelkedik, ahol az emberek nem statisztikákat, hanem csekkeket néznek.
Miért volt ez más?
Ez a beszéd nem egy szokványos parlamenti performansz volt. Nem egy „megmondom a magamét” típusú unalmas frázispuffogtatás, hanem egy ritkán látható személyes kiállás – gesztusokkal, valódi érzelmekkel és egyértelmű kihívással a hatalom felé.
És éppen ezért működött: vírusként terjedt a videó, kommentelők ezrei osztották tovább, sokan úgy érezték: végre valaki mondott valamit, ami nemcsak igaz, hanem emberi is.
Politikai pillanat vagy fordulópont?
Az MSZP-re mostanában kevesebb figyelem jut, de ez a jelenet azt mutatja: amikor van tartás, van mondanivaló és van stílus, akkor van visszhang is.
És talán emlékeztetett valamire:
a politika nemcsak pártokról szól, hanem emberekről. A gyárkapukról. A gerincről. És arról, hogy néha egy levetett zakó is nagyobbat szólhat, mint százszor ismételt propaganda.
