München. A Bajnokok Ligája döntő. PSG 5:0.
De a legnagyobb show nem a pályán, hanem a lelátón zajlott – pontosabban azon a VIP-szinten, ahová a földi halandó legfeljebb Google Earth-tel nyerhet betekintést.
Ugyanis Mészáros Lőrinc, a gázszerelésből felemelkedett világklasszis üzleti zsenink (és nem mellesleg a magyar luxusipar zászlóshajója), tiszteletét tette a döntőn – naná, hogy nem csak úgy, fapadosra jegyet foglalva.
Lőrinc úr ugyanis a ferihegyi kifutón előbb magánhelikopterrel lehelte meg az aszfaltot, majd átszállt egy szerény, mindössze 22 milliárd forintot kóstáló magángépre. Ami – valljuk be – legalább akkora understatement, mint amikor valaki azt mondja: „csak egy kis nyaralásra ugrottam át az űrbe.”
A 444 újságírói a müncheni luxusszállodában próbáltak emberközeli kapcsolatba kerülni a „közéleti szfinxszel”, ahol Lőrinc úr véletlenül ugyanabban a hotelben szállt meg, mint a PSG. Valószínűleg a véletlenek végtelen összeesküvése következtében. Vagy csak ez volt a legközelebbi szállás, ahol a szobaárhoz nem csatoltak hitelminősítői jelentést.
A riporterek szolidan rákérdeztek, hogy nem zavarja-e, hogy épp egy luxusrepülőről szállt le, miközben Lázár János kullancsokat emlegetett a NER belső dzsungelében. Mészáros úr válasza egy költői fuvallattal ért fel:
„Nem tudom, mi bántja az emberek szemét.”
Valószínűleg nem az, hogy fény vetül a magyar gazdaság egyik legsötétebb zónájára. Hanem a reflektor, ami a Gulfstream G650-esről visszaverődve retinát éget.
Aztán jött a kérdés az átláthatósági törvényről – amire a volt médiatulajdonos frappánsan, szinte filozofikusan válaszolt:
„Én nem gondolok semmit, uram.”
Sztoikus nyugalom. Buddha is irigykedve nézte volna. Itt egy ember, aki már a gondolkodás fölé emelkedett. Egy új dimenzió, ahol a válasz maga a hallgatás. A nyilatkozathoz viszont még hozzátette, hogy:
„Nem tartja túlzásnak” a magánrepülőzést.
És miért is tartaná? Végül is, ki ne utazna 22 milliárdból egy focimeccsre, ha egyébként is csak zsebpénzként tekint a forintmilliárdokra?
A meccs után már kevésbé volt közlékeny. Mikor újra megpróbálták mikrofonvégre kapni, emberünk keresetlen őszinteséggel hárította el a kellemetlenkedést:
„Maguk propagandisták, úgyhogy húzzanak legyenek szívesek haza, jó?”
Végül is, ha valaki épp most költött el egy kisebb ország GDP-jét egy hétvégére, miért is zavartatná magát a sajtóval, főleg ha az nem saját kézben van?
És mi ebből a tanulság?
Semmi.
A tanulság luxus. Ahogy az őszinteség is. De szerencsére mindkettőből jól állunk. Legalább annyira, mint Mészáros Lőrinc a nép szeretetéből.
