Nemcsak politikai, hanem emberi jogi kérdéssé vált a gárdonyi olajszennyezés ügye – a MOL képviselői kénytelenek voltak beismerni a rendszer elavultságát és a szivárgás súlyosságát.
Nem mindennapi jelenetek zajlottak a csütörtöki környezetvédelmi bizottsági ülésen, ahol a Gárdonyban történt olajszennyezés került napirendre. A MOL képviselőinek ezúttal nem sikerült kibújniuk a felelősség alól: Komjáthi Imre, az MSZP elnöke vegyipari szakértelmével szorította sarokba a vállalat delegáltjait.
„Annak fényében válaszoljanak, hogy 33 évig dolgoztam vegyiparban: azeotróp kolonnákkal, oxihidroklórozó reaktorral és krakkoló kemencével. Tudom, mi az a csőgörény és az elektropneumatikus szelep” – kezdte a szocialista politikus, aki azonnal lényegi kérdéseket tett fel a biztonsági protokollokról:
-
Az 50 bar nyomású vezetéken van-e biztonsági retesz?
-
Ha van, milyen nyomásesésnél zár le?
-
Volt-e olyan vezető, aki felülírta a protokollokat?
-
Ha nincs retesz, miért nincs?
A MOL képviselői nem tudtak kitérni: beismerték, hogy az érintett vezeték több mint 50 éves, és elavult biztonsági rendszerrel működik.
Komjáthi nem rejtette véka alá véleményét:
„Értem. De ugye futná csőcserére és korszerűsítésre az évi 365 milliárd forintos profitból. És ugye ebből arra is futja, hogy teljes körű kártalanításban részesüljenek az ott élők.”
A végszó világos üzenet volt a MOL felé:
„Véssék fel maguknak: Minden döntésünkben a biztonsági szempontoknak van prioritása. Az emberi élet és a környezet megóvása fontosabb, mint a profit.”
487 köbméternyi hazugság
A szivárgás mértékét a MOL kezdetben csupán 10 köbméterre becsülte, de a valóság egészen más: közel 487 köbméter üzemanyag került a talajba. A szennyezés nem állt meg a vezeték környékén – elérte a lakossági kutakat, veszélyezteti a mélyebb talajvízrétegeket is, és megingatta a helyiek biztonságérzetét.
Jelenleg a MOL napi 1100–1300 liter szennyezett vizet és üzemanyagot távolít el a talajból, míg korábban ez csupán 500–600 liter volt. Eddig 1614 tonna szennyezett földet szállítottak el a térségből. A szennyezés egy 15–17 méter mély agyagrétegben terjed, és valós a veszélye, hogy eléri a Velencei-tó vízgyűjtőjét.
Rákkeltő anyagok a talajban
Független laboratóriumi vizsgálatok szerint a szennyezett területen többszörösen túllépték a megengedett határértékeket olyan veszélyes anyagok, mint a naftalin, pirén és antracén – ezek rákkeltő és perzisztens vegyületek, amelyek hosszú távon veszélyeztetik a környezetet és az emberi egészséget.
Izolációs fal, de csak 100 méteren
A MOL egy 27 méter mély L alakú izolációs fal építésébe kezdett, amely 1,3 méter átmérőjű furatokból áll, bentonit-cement zaggyal töltve. Ám a vállalat csak a saját maga által kijelölt 100 méteres zónában végez helyreállítást, miközben a szennyezés hatása messzebbre is kiterjed.
MSZP: Teljes kártalanítás kell
Az MSZP határozati javaslatot nyújtott be, amelyben:
-
parlamenti vizsgálóbizottság felállítását,
-
jogi felelősségre vonást,
-
és szociális támogatást követel a lakosságnak.
„Nemcsak politikai, hanem emberi jogi kérdés is ez. Nem hagyhatjuk magukra a gárdonyiakat, akik kerti kútból merítik az ivóvizet – és most olajszennyezést találnak benne.” – hangsúlyozta Komjáthi.
A helyiek sok esetben saját költségen végeztetnek vízvizsgálatot, mivel nem bíznak a MOL által közölt adatokban. Az esőzések pedig újra és újra aktiválják a szennyezést: a talajból visszaszivárog az olaj, a pocsolyákban gyöngyházszínű foltok úsznak. Az emberek nemcsak a vizüket, hanem a biztonságérzetüket is elvesztették.
Ez az MSZP, ha beindul
A gárdonyi ügy megmutatta, milyen az, amikor az MSZP nem politikai frázisokkal, hanem valódi szakértelemmel és határozottsággal lép fel egy közérdekű ügyben. Komjáthi Imre példája azt bizonyítja, hogy nem kell megalkudni a nagyvállalatokkal szemben – csak bátorság, szakértelem és kitartás kell hozzá.
