2025 tavaszán valami megrepedt a NER falán. Orbán Viktor, aki eddig rendíthetetlen magabiztossággal uralta pártját és az országot, most látványosan kapkodni kezdett:
generációváltásnak álcázott tisztogatás indult a Fideszben, és a 2026-os választások közeledtével egyre világosabb, hogy a miniszterelnök fél. Fél a bukástól. Fél attól, hogy a rendszer, amit évtizedekig épített, összeomolhat.
A jelek szerint Orbán Viktor már nem bízik a veterán harcostársakban, a régi arcokban, a kipróbált hűségesekben.
A fővárosban például 18 választókerületből 17-ben új jelöltet állítanak – ez nem ráncfelvarrás, ez teljes arccsere. Ez már nem stratégia, ez kapkodás. A budapesti vereségek sorozata után Orbán most próbál új szereplőket a porondra tolni – kérdés, van-e még bárki, akitől valóban remélheti a megváltást.
A „tisztogatás” áldozatai között legendás veteránok sorakoznak. Németh Zsolt, a párt külpolitikai arca, aki 1990 óta képviselő – repül. Németh Szilárd, a Fidesz egyik alelnöke, akit hosszú ideig a párt „keményfiújaként” tartottak számon – szintén megy.
Simicskó István volt védelmi miniszter, a KDNP frakcióvezetője – szintén ejtve. Az üzenet világos: aki nem hozza a számokat, aki már nem illik az új képletbe, azt kidobják, még akkor is, ha három évtizeden át szolgálták Orbán rendszerét.
És nem csak Budapesten esik a vágóhíd. Vidéken is hullanak a nevek: Hörcsik Richárd, Riz Gábor, Kara Ákos, Aradszki András, Hende Csaba – mind évtizedes, masszív fideszes hatalomgyakorlók, akiket most úgy tűnik, lecserélnek fiatalabb, kezelhetőbb, hűségesebb figurákra. Nem véletlen, hogy több helyi lázadás is tört ki – de ezek a belső morajlások egyelőre nem törik át a központi akaratot.
Orbán nem bízza a véletlenre: a lapok szerint több esetben személyesen döntött arról, ki induljon 2026-ban. Érden például Kardosné Gyurkó Katalin lesz a jelölt, annak ellenére, hogy tavaly kikapott a polgármester-választáson. A helyi KDNP berzenkedik, de nem számít – Orbán így akarja, és ez elég.
A tisztogatás hivatalos fedőneve: generációváltás. De ez nem valódi nyitás vagy megújulás, hanem a hatalom pánikszerű újraosztása. A háttérben ott a félelem: Magyar Péter felbukkanása, az ellenzék mozgásba lendülése, az uniós pénzek körüli feszültségek és a gazdasági problémák olyan légkört teremtettek, amelyben már Orbán sem érzi magát biztonságban.
Kubatov Gábor már tavaly jelezte: a képviselők harmada megy a levesbe. Akkor még stratégiai újratervezésről beszéltek. Ma már világosabb: ez a rendszer önmagát próbálja megmenteni, és közben nem válogat az eszközökben. Lehet, hogy a legnagyobb ellensége már nem is az ellenzék – hanem saját múltja.
A kérdés már csak az: elég lesz-e a pánikgomb megnyomása ahhoz, hogy Orbán még egyszer győzelemre vezesse a Fideszt? Vagy ez már a rendszer lassú és kínos leépülésének nyitánya?
