Megdöbbentő adatokat tett közzé a Központi Statisztikai Hivatal: 2025 februárjában a bruttó átlagkereset elérte a 661 ezer forintot. A hivatalos jelentés szerint ez 9,3 százalékos, azaz 56 ezer forintos emelkedést jelent az előző év azonos időszakához képest. A vásárlóerő is nőtt – legalábbis papíron –, 3,5 százalékkal erősödtek a reálbérek.
A KSH szerint tehát egyre vastagabb pénztárcával sétálhatunk be a boltba. Már ha hiszünk a statisztikáknak.
Reálbérek, amik szárnyalnak – állítólag
A foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkár, Czomba Sándor szerint 2010-hez képest az átlagbér több mint háromszorosára, a minimálbér pedig négyszeresére emelkedett. A fizetések szerinte nemcsak papíron magasabbak, de valódi értékük is nőtt, így a családok egyre több pénzből gazdálkodhatnak.
A kormány optimista: azt ígérik, hogy a növekedés nem áll meg. Októbertől például teljes személyi jövedelemadó-mentességet kapnak a háromgyermekes édesanyák, 2026-tól pedig már a kétgyermekesek is.
Árcsökkentések, adócsökkentések, jó szándék
A kormány nemcsak a béreket szeretné növelni, hanem az árakat is fékezni kívánja. Az államtitkár emlékeztetett: 30 alapvető élelmiszer esetében árrés-csökkentést vezettek be, ami szerinte átlagosan 18,6 százalékos árcsökkenést eredményezett. Emellett a nagy távközlési szolgáltatók és bankok önként vállalták, hogy nem emelnek árakat – legalábbis egy ideig.
A Nemzetgazdasági Minisztérium szerint ezek az intézkedések meghozták az eredményt: a lakosság egyre többet költ, a foglalkoztatottság kimagasló, és nő a gazdaság iránti bizalom. Jelenleg már közel 4,7 millió ember dolgozik Magyarországon – ez egymilliós növekedés 2010-hez képest.
De mit érez ebből az átlagember?
Bármilyen mesébe illően is hangzik a 661 ezer forintos átlagbér, sokak számára továbbra is távoli álom marad. A statisztikai átlag ugyanis torzíthat – a legmagasabb fizetések jelentősen felhúzhatják az adatokat, miközben az emberek többsége ennél jóval kevesebb pénzből él.
Így hát jogos a kérdés: ön elhiszi? Vagy ez is csak egy újabb szép mese, amit a statisztikák írnak – és amit az élelmiszerbolt pénztáránál azonnal elfelejtünk?
