A politikai élet nem szűkölködik botrányos kijelentésekben, de néha még a sokat látott veteránok is csak pislognak.
Most épp Kollár Kinga (TISZA PÁRT) nyilatkozata okozott döbbenetet – nem is akármilyet. A politikus ugyanis abban reménykedik, hogy az uniós források visszatartása miatt „romlik a helyzet” Magyarországon. Igen, jól olvassák: szerinte politikailag az lenne a jó, ha mindannyian rosszabbul élnénk.
Ez nem csak felelőtlen – ez már az a szint, amit még a legrutinosabb MSZP-s is nehezen emészt meg. Mert lehet vitatkozni a kormány politikájával, lehet kritizálni intézkedéseket, sőt: kell is. De azt kívánni, hogy ne legyen pénz kórházra, iskolára, családtámogatásra? Hogy a hétköznapi emberek nyomorúságából sarjadjon valakinek a politikai karrierje?
Ez már nem ellenzéki pozíció, ez már morális csőd.
Az MSZP világosan fogalmazott: „Aki abban lát esélyt a politikai sikerre, hogy honfitársai rosszabbul élnek, az nem méltó a köz szolgálatára.” A párt szerint nem egy rivális politikai erővel van bajuk, hanem egy egész mentalitással – azzal, amelyik a politikát játéknak, a választókat pedig statisztának tekinti.
Miközben emberek küzdenek a rezsiszámlákkal, az élelmiszerárakkal, gyógyszerköltségekkel, addig van, aki ezt politikai lehetőségként ünnepli. Az MSZP ezzel szemben azt üzeni: nem hagyják magukra azokat, akik bérből és fizetésből élnek. Nem azt akarják hallani, hogy „romoljon csak a helyzet” – hanem azt, hogy „veletek vagyunk”.
Kollár Kinga mondata egy pillanat alatt megmutatta, mi a tét a közéletben: nem csak pártok és programok küzdenek egymással, hanem emberi hozzáállások. És amíg lesznek olyan politikusok, akik a saját népük bajában látják a karrierjük esélyét, addig bizony mindig lesz miről beszélnünk.
És most tényleg van.
