Pankotai Lili ismét megszólalt – és ezúttal a demokrácia valódi természetére hívta fel a figyelmet. Friss Facebook-bejegyzésében markáns és egyben gondolatébresztő véleményt fogalmazott meg arról, hogy mit is jelent valójában egy demokratikus berendezkedés, és miért nem elég az, ha pusztán „tüntethetsz és szavazhatsz”.
Sokan hangoztatják – nem ritkán cinikus éllel –, hogy „amíg elmondhatod a véleményed, addig itt demokrácia van”, vagy „amíg szabadon tüntethetsz, nincs miről beszélni”. Pankotai azonban ezzel az egyszerűsítő logikával szállt szembe: szerinte ezek a jogok önmagukban nem jelentik azt, hogy egy ország valóban demokratikus. Ezek a felszíni elemek csak akkor kapnak igazi jelentést, ha mögöttük működik a rendszer is – és nem csupán papíron.
A posztjában hangsúlyozza, hogy a demokrácia nem pusztán jogtechnikai kérdés, hanem egy mélyebb, tartalmi valóság. A formai keretek önmagukban nem érnek semmit, ha a mögöttük lévő intézmények kiüresedtek, vagy a hatalom szolgálatában állnak.
Pankotai felsorolta a demokrácia legfontosabb alappilléreit:
- Független bíróságok, ahol a jog mindenkit egyformán véd.
- Szabad és sokszínű média, amely segíti az állampolgárokat abban, hogy ne csak propaganda alapján formáljanak véleményt.
- Ténylegesen szabad választások, ahol nemcsak a szavazás lehetősége adott, hanem az információ is hozzáférhető.
- Független jogállam, ahol a hatalmi ágak valóban elkülönülnek.
- A civil társadalom szabadsága, ahol a polgárok szerveződhetnek, kérdezhetnek, vitázhatnak – félelem és megbélyegzés nélkül.
És végül, a legfontosabb gondolata:
„A demokrácia nem az, hogy elmehetsz szavazni – hanem az, hogy valódi választási lehetőséged van.”
A bejegyzés nem csak politikai állásfoglalás, hanem egy figyelmeztetés is: ha a fenti alappillérek meggyengülnek – ha a média egy kézben összpontosul, ha a bíróságok nem függetlenek, ha a közbeszédet propaganda uralja –, akkor hiába vannak „demokratikus” külsőségek, a rendszer valójában már nem az. Csak egy díszlet.
Pankotai Lili szavai egyre többekhez jutnak el, és fontos kérdéseket vetnek fel. Kérdéseket, amelyek nem csupán a politikusokra, hanem mindannyiunkra tartoznak: mert a demokrácia nem magától értetődő, hanem olyasmi, amit nap mint nap meg kell védeni. És nem elég a színpad, ha a darabot már rég nem játsszák benne.
