A magyar közélet már így is egy abszurd szafari, de úgy tűnik, most szó szerint is azzá válik: Orbán Viktor bejelentkezett egy zebráért.
A miniszterelnök hétfői posztja szerint „Indul a zebra-hadművelet”, ami egy szórakoztató cím lenne egy gyerekrajzfilmhez, ha nem egy egész ország jövője múlna azon, hogy kinek van több állatkertje – vagy épp több állata az állatkertből.
A poszthoz mellékelt levél állítólag valódi. Pecsét van rajta, aláírás, protokoll, minden, amitől egy kormányzati intézkedés hitelesnek tűnik – még ha csak egy zebrának is szól.
Az ember ilyenkor elgondolkodik: tényleg itt tartunk? Miközben az országban tanárok éhbérért dolgoznak, az egészségügy térden áll, a gazdaság úgy billeg, mint egy részeg pingvin, a miniszterelnök zebrát szeretne örökbe fogadni.
De ne legyünk igazságtalanok: talán csak feldobta a hírt, hogy a Hatvanpusztán tényleg láttak zebrákat, és úgy érezte, ideje „humorral” reagálni. Vagy legalábbis annak szánt valamit, amit a közösségi médiában posztolt. (Spoiler: nem sikerült.)
Az apropó ugyanis nem más, mint Magyar Péter hétvégi állítása, miszerint a miniszterelnöki család saját szafarit üzemeltet a Hatvanpusztai birtokon, zebrákkal, minden földi jóval. A Kormányzati Tájékoztatási Központ természetesen azonnal kiadta a szokásos „ez csak viccnek is rossz” közleményt – ami szintén nem cáfolat, de hát legalább valami.
És most itt vagyunk: a miniszterelnök ahelyett, hogy választ adna egy komoly politikai kérdésre, inkább csinál egy zebra-mémkampányt. Újabb fejezet a „kommunikáció mindenek felett” kézikönyvből.
A kérdés csak az: vajon hány zebrát lehet még bevetni, mielőtt valaki végre rákérdez, mi folyik valójában Hatvanpusztán? Vagy az is lehet, hogy jön a következő poszt: „Szeretnék örökbe fogadni egy szurikátát. A kis Viktor már nevet is kapott.”
Egy biztos: ez már nem politika. Ez egy állatkerti tragikomédia. Csak sajnos mi vagyunk benne a ketrecben.
