Orbán Viktor hosszú éveken át építette politikai birodalmát, tégláról téglára rakta össze a rendszerét, amelyben minden mozgásirány hozzá vezet.
Most viszont úgy tűnik, saját maga lett a legnagyobb ellensége. A miniszterelnök olyan mértékben központosította a hatalmat, hogy akaratlanul is egységbe kovácsolja mindazokat, akik eddig külön utakon jártak — mert a rendszer kritikája ma már szükségszerűen Orbán kritikája.
A politikai térkép átrajzolódni látszik, és ezt már nemcsak a társadalmi elégedetlenség mutatja, hanem azok a nyilatkozatok is, amelyek egyre élesebben húzzák meg a határvonalat a kormány és az ellenzék között.
Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció vezetője legfrissebb bejegyzésében világossá tette: „vagy Pride, vagy Orbán” — és ezzel nem csupán egy rendezvény mellé állt, hanem egy értékrend mellett is.
Gyurcsány szerint a Pride ma már nem egyszerűen egy színes esemény, hanem szimbóluma mindannak, amit az európai szabadságjogok, a demokratikus elvek és az emberi méltóság jelent. Ez a kijelentés egyfajta új politikai koordinátarendszert jelöl ki: nem az számít, ki melyik párt szimpatizánsa, hanem az, hogy valaki az orbáni rendszer mellett vagy ellen áll.
Orbán Viktor tehát elérte, hogy minden ellene szóljon — a diák, a tanár, a gazda, az egészségügyi dolgozó, a civil szervezet, a művész, és most már az is, aki a Pride-ra megy. A rendszer annyira személyi kultuszként működik, hogy az ellene való tiltakozás is egyre személyesebb. És itt jön a nagy hiba: a politikai ellenállás egyre inkább nem pártokban, hanem karakterekben és értékrendekben fogalmazódik meg.
Gyurcsány – szeretjük vagy sem – felismerte ezt a pillanatot, és kimondta: nincs több középút. Ez a radikalizálódó politikai tér nem engedi meg a lavírozást. „Most már nem az a lényeg, hogy ki mennyire kedveli a Pride-ot. Hanem az, hogy ki meri vállalni: szembe kell menni Orbán ocsmányságával.”
A legérdekesebb azonban az, hogy Gyurcsány nem egyedül van ezzel a gondolattal. Egyre többen érzik, hogy nem lehet tovább semlegesnek maradni. Orbán rendszere nem hagy teret az árnyalatoknak — fekete-fehérre fest mindent. És ha minden politikai állásfoglalás végül Orbánról szól, akkor előbb-utóbb az ellenállás is egyetlen irányba gyűlik össze: ellene.
A Pride tehát idén több lesz, mint egy rendezvény. Szimbolikus demonstrációvá válik azok számára, akik nem akarnak egy autoriter rendszer alatt élni.
Orbán Viktor legnagyobb hibája pedig az, hogy ezt a szimbólumot ő maga tette ennyire erőssé — azzal, hogy mindent saját személyére épített. Ha bukik, vele bukik minden. És most egyre többen készülnek arra a pillanatra.
