Orbán Viktor március 15-i ünnepi beszéde napok óta a közbeszéd középpontjában áll – nem is véletlenül. A miniszterelnök egyetlen mondata, miszerint „átteleltek a poloskák”, lavinát indított el, amely mára a legmagasabb állami köröket is magyarázkodásra késztette.
A szokatlan kijelentés értelmezése megosztotta a közvéleményt – egyesek szerint Orbán ezzel a kormány kritikusainak, civil szervezeteknek, bíróknak vagy épp újságíróknak üzent, mások viszont politikai célzásként értelmezték, elsősorban Magyar Péterre célozva, aki jelenleg a Tisza Párt elnöke és egyre komolyabb politikai tényezővé válik.
A miniszterelnök végül néhány nappal később, Facebook-bejegyzésben adott magyarázatot a sokat vitatott „poloskázásra”:
„Miért poloska? Mert lehallgatta a feleségét. Ha nem hallgatta volna le, nem hívnák így.”
A mondatban nem nehéz beazonosítani Magyar Pétert, aki korábban nyilvánosságra hozott egy hangfelvételt volt feleségéről, Varga Juditról, amelyen az ügyészségi iratok manipulálhatóságáról esik szó. Orbán tehát – bár név nélkül – mégiscsak célzott az ellenzéki politikusra, és ezzel egy újabb szintre emelte a személyeskedő politikai retorikát.
A kijelentés körüli botrányra már a köztársasági elnök hivatala, a Sándor-palota is kénytelen volt reagálni, miután a Telex megkereste őket az ügy kapcsán. A válaszuk diplomatikusan próbálja elhatárolni az államfőt a kialakult politikai vihartól:
„Az államfő politikusi beszédeket nem kommentál, csak akkor, ha az a társadalmi béke megbontására és a nemzet megosztására szólítja fel az embereket. Itt ilyen nem történt.”
A nyilatkozat végén azonban különös módon azt is hozzátették: „a beszédben sem hasonlat, sem metafora nem szerepel.” Ez a mondat viszont újabb kérdéseket vet fel – ha ugyanis a miniszterelnök „poloskák átteleléséről” beszélt, és az nem metafora volt, akkor tulajdonképpen szó szerint miről is szólt a beszéd?
Az eset így nemcsak Orbán retorikai stílusára, hanem a politikai kommunikáció átláthatatlanságára is rávilágít. A miniszterelnök egyik legélesebb megjegyzését utólag próbálják bagatellizálni, miközben az üzenet célpontjai számára egyértelmű az üzenet: az ellenzéki térfélen zajló eseményekre már a kormány legfelsőbb szintjei is feszülten reagálnak.
Az pedig, hogy a Sándor-palota egyáltalán megszólalt az ügyben, önmagában is jelzi: valami nagyon félrement a március 15-i szónoklatban.
