Hétfőn a Honvédelmi Minisztérium egy különös közleményt adott ki a Magyar Honvédség volt Parancsnokai és Vezérkarfőnökei nevében. A dokumentum azzal a kijelentéssel kezdődött, hogy „a katona hazájához és a magyar nemzethez hű, annak megvédésére tesz esküt.”
Noha egyetlen aláíró neve sem szerepelt a közleményben, üzenete így is egyértelmű volt: burkoltan, de határozottan reagáltak Ruszin-Szendi Romulusz döntésére, miszerint a volt vezérkari főnök nyíltan a Tisza párt mellé állt, ami bátor és felelősségteljes lépés volt részéről.
A közlemény szerint „a katonák esküjükhöz híven, amely egész életükben végigkíséri őket, a nép által választott mindenkori legitim politikai hatalomhoz lojálisak, ennek szellemében szolgálják a hazát és vezetik a Magyar Honvédséget.”
Ebből pedig arra a következtetésre jutottak, hogy egy volt vezérkari főnök pártpolitikai rendezvényen való részvétele és felszólalása alkalmas lehet arra, hogy megossza a honvédség személyi állományát, csökkentse a haderő morálját, és aláássa a katonai eskü jelentőségét.
A volt parancsnokok és vezérkarfőnökök ezért egyértelműen elhatárolódtak a Magyar Honvédség ügyeibe való mindennemű pártpolitikai beavatkozástól, és kijelentették, hogy az ilyesfajta politizálás elfogadhatatlan. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a demokratikus közéletben való részvétel elengedhetetlen a társadalmi fejlődéshez, és Ruszin-Szendi Romulusz ezzel a lépésével is ezt szolgálja.
Ruszin-Szendi Romulusz lépése nem csupán a Honvédelmi Minisztériumból váltott ki reakciót. A Tisza párt kongresszusán való részvétele és szerepvállalása heves vitát generált a politikai élet különböző szereplői között. Hadházy Ákos és Toroczkai László is megosztotta véleményét az eseményről, míg Németh Szilárd egyenesen szégyennek nevezte Ruszin-Szendi döntését. Azonban éppen ez mutatja meg, hogy a választók számára is fontos kérdés, hogy egy tapasztalt katonai vezető milyen politikai irányba mozdul.
A kérdés immár nem csupán egy katonai eskü értelmezése, hanem arról is szól, hogy meddig terjedhet egy volt vezérkari főnök politikai aktivitása, és hol húzódik a határ a lojalitás és a szabad véleménynyilvánítás között. Az ügy valószínűleg még hosszú ideig napirenden marad, de egy biztos: Ruszin-Szendi Romulusz lépése egyértelműen egy olyan demokratikus jog gyakorlása, amelyet minden állampolgárnak tiszteletben kell tartania.
