Hadházy Ákos nemrég Facebook-oldalán osztotta meg, hogy egy szalkszentmártoni református templom előtt, EU-s pénzből épült köztéri WC 32 millió forintba került. Az országgyűlési képviselő szerint ebből az összegből akár egy kisebb házat is lehetett volna építeni. A korrupciós ügyek feltárásáról ismert politikus posztját sokan megosztották, ám nem kellett sokáig várni, hogy valaki rákontrázzon: Ferencvárosban egy még drágább közberuházás került napvilágra.
Aranyárú vécék: Ferencvárosban még drágábban mérik a közpénzt
Torzsa Sándor, a DK-MSZP Szövetség frakcióvezetője és IX. kerületi önkormányzati képviselő szerint a 32 milliós vécé eltörpül egy másik, 100 millió forintból épült illemhely mellett. A politikus posztjában arról ír, hogy Ferencvárosban, a Haller parkban az önkormányzat egy 50 négyzetméteres nyilvános vécét építtetett, amelynek végső költsége ÁFÁ-val együtt elérte a 100 millió forintot.
A történet ismerős forgatókönyvet követett: az eredeti tervek szerint 40 millióból készült volna el a projekt, majd az összeg 60 millióra emelkedett, végül elérte a bűvös 100 milliós határt. Ez négyzetméterenként 2 millió forintos árat jelent, ami még Budapest elit kerületeiben is magas ingatlanárnak számít.
Torzsa rámutatott arra is, hogy míg a szalkszentmártoni vécé működik, a Ferencvárosban épült illemhelyek közül nem mindegyik üzemel. Például a Tinódi-parki vécé elkészült ugyan a választási kampányra, de a múlt héten még egy nagy lakat díszítette az ajtaját. A Bakáts téri illemhely is hasonló sorsra jutott: elvileg készen van, de nincs semmilyen jelzés, hogy nyilvános vécéként funkcionálna.
Közpénz és vécék: Magyarország új valósága?
A magyar közéletben nem először kerül reflektorfénybe a túlárazott illemhelyek kérdése. Korábban számos hasonló beruházás keltett felháborodást, amikor kiderült, hogy egy-egy köztéri vécé annyiba kerül, mint egy új építésű családi ház vidéken.
A ferencvárosi vécé története újabb példája annak, hogyan csúsznak el a közpénzből finanszírozott projektek költségei. Különösen érdekes, hogy a beruházás Baranyi Krisztina vezetése alatt történt, aki 2019-ben azzal a szlogennel kampányolt, hogy „a közpénzzel olyan gondosan fog bánni, mint otthon a konyhapénzzel”. A mostani eset alapján viszont úgy tűnik, hogy a ferencvárosi konyhapénzből aranyárú illemhelyek lettek.
A történet nem csupán a közberuházások átláthatóságáról és a túlárazásokról szól, hanem arról is, hogy Magyarországon egy közvécé ára lassan vetekszik egy luxuslakás árával. Az ügy pedig újabb muníciót ad a politikai vitákhoz: vajon valóban szükség volt egy 100 milliós illemhelyre Ferencvárosban? És ha igen, miért pont ennyibe került?
