Fidesz propagandagépezetének egyik leglelkesebb szájkarate-bajnoka, Bayer Zsolt, ismét megmutatta, hogy nincs az a politikai helyzet, amelyben ne tudná magát nevetségessé tenni. A legutóbbi Magyar Nemzet-beli blogbejegyzésében olyan szánalmas védekező pozícióba helyezte magát, mintha tényleg bárki is komolyan venné az ijesztgetéseit.
A nagy bátor publicista
Bayer, akitől megszoktuk, hogy sörrel a kezében fröcsög a mikrofonba, most éppen azt próbálja elmagyarázni, hogy ő bizony nem fél Magyar Pétertől. Persze, mert miért is félne? Hiszen az elmúlt másfél évtizedben biztonságos NER-ketrecben fújhatta az orbáni propagandát anélkül, hogy valódi politikai következmények érték volna. A bátorsága tehát körülbelül annyira hiteles, mint egy fideszes kampányígéret.
A csokihörcsög esete a valósággal
Az írás címe – „A napon felejtett csokihörcsög (üzenet Petykának)” – önmagában is egy kis gyöngyszem. Ha Bayer valamit szeret, az az infantilis, dedós humor, amit a saját fontosságának tudata még kínosabbá tesz. Bayer tehát egy csokihörcsöghöz hasonlítja Magyar Pétert – nyilván a legnagyobb sértés, amit nagy bölcsességében elő tudott húzni a kalapból. Csak hát van egy apró bökkenő: ha valaki a napon felejtett csokihörcsög ebben az országban, az maga Bayer Zsolt. Egy megolvadt, ragacsos, használhatatlan figura, akitől még a sajátjai is próbálnak időnként finoman elhatárolódni, de mindig visszatalál Orbán lábához.
A NER-udvar mókamestere
Bayer mindemellett, mintegy mellékesen, még egyszer elmondja, hogy Orbán Viktor irányítja őt – persze iróniával, de hát senki nem gondolja komolyan, hogy az általa hirdetett szólamok spontán gondolatok lennének. A Fidesz udvari bohócának mindig is az volt a dolga, hogy üssön-verjen mindenkit, akire a főnökei rámutatnak.
A kérdés már csak az: mi lesz a csokihörcsöggel, ha egyszer elfogy a napfény és a fűtött propaganda-óvoda? Akkor talán mégis félni fog? Talán végre eltűnik a közéletből? Addig is marad a jól ismert szerepe: a NER legmocskosabb szájú udvaroncaként csámcsoghat tovább, miközben egyre kevesebben veszik komolyan.
