Csáki Judit új kötete, Cserhalmi – Nem lehet mindennap meghalni, mélyreható beszélgetések sorozatán alapul, amelyeket a Nemzet Színésze, Cserhalmi György adott az írónak. Az Index által kiemelt részletek többek között Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatójának tevékenységére is reflektálnak, megosztva néhány erőteljes történetet, amelyek a művészeti és személyes ellentéteikről szólnak.
A könyv állításai szerint Vidnyánszky az elmúlt évtizedben nehezen kezelte indulatait, és vezetőként több vitatott kijelentést tett. Egy évadzáró ülésen például állítólag magából kikelve hangoztatta, hogy a Nemzeti Színház nemcsak Magyarország legjobbja, hanem a nemzetközi élvonal része is, miközben árulónak nevezte azokat, akik elhagyták a társulatot. Cserhalmi György szavaiból az is kiderül, hogy szerinte Vidnyánszky egyik rendezése során történt balesetért is vállalnia kellett volna a felelősséget, de ezt soha nem tette meg.
Minderre Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója terjedelmes nyílt levélben reagált a Cserhalmi Györgyről szóló új könyvben megjelent állításokra. Az Origo hasábjain közzétett írásában cáfolta a színész könyvében és az arról készült beszámolókban szereplő vádakat, amelyeket hamisnak vagy részben igaznak nevezett.
„Nem olvastam a könyvet, de a beszámolók hamisak”
Vidnyánszky levele elején leszögezte, hogy nem olvasta a Cserhalmi Györgyről készült könyvet, és nem is tervezi elolvasni, azonban az Index beszámolója alapján szükségét érezte annak, hogy reagáljon az abban megjelent állításokra. Az igazgató szerint a könyvben szereplő, róla szóló kijelentések „meglehetősen rosszindulatúak és tényszerűen hamisak”.
„Sosem ordítottam és nem árulóztam”
Cserhalmi György állítása szerint Vidnyánszky egy évadzáró ülésen ordítva bizonygatta, hogy a színház a legjobb Magyarországon, és árulónak nevezte azokat, akik elhagyták a társulatot. Vidnyánszky ezt határozottan cáfolta:
„Valóban expresszív ember vagyok, és a társulati üléseken nyíltan szoktam fogalmazni, de arra, hogy ordítok vagy árulózók, nemcsak én nem emlékszem, hanem a kollégáim sem.”
Régi emlékek és csalódások
Vidnyánszky a levélben felidézte közös múltjukat, amikor a Csokonai Színház igazgatójaként szerződtette Cserhalmit. Emlékei szerint nemcsak szakmai, hanem emberi kapcsolat is kialakult köztük. Külön kiemelte azokat a beszélgetéseiket, amelyek során politikáról, színházról és történelmi eseményekről cseréltek eszmét.
Az igazgató elmondása szerint ezek az emlékek máig élnek benne, ugyanakkor fájdalmasnak tartja, hogy Cserhalmi későbbi nyilatkozatai szerinte rosszindulatúak és tendenciózusan hamisak.
„Soha nem mondtam, hogy meg kell tanulni hazudni”
Cserhalmi szerint Vidnyánszky egyszer azt mondta, hogy az igazgatásban a legrosszabb, hogy meg kell tanulni hazudni. Vidnyánszky ezt is cáfolta:
„Ha megengedő vagyok, akkor rosszul emlékszel. Sosem mondtam ilyet. De az való igaz, hogy intézményvezetőként az embernek diplomatikusnak kell lennie.”
Bántó mondatok és múltbeli sérelmek
Vidnyánszky azt is tagadta, hogy egy visszatérő kollégát ellenségesen fogadott volna. Hangsúlyozta, hogy semmilyen ilyen helyzet nem történt, és a bántó szavakat fikciónak nevezte.
A levél végén Vidnyánszky a szakmai múltjukra hivatkozva sajnálkozott Cserhalmi állításai miatt:
„Őszintén sajnállak, borzasztó lehet ilyen léleknyomorító igazodási kényszerek mentén leélni egy egész életet.”
„Hol van már a régi Cserhalmi?”
Vidnyánszky Attila levelét azzal zárta, hogy a legjobban azt sajnálja, hogy szerinte Cserhalmi már nem az a szenvedélyes, hiteles alak, akit régen megismert:
„Hol van már a szakmát évtizedekig uraló elitről, az írástudók árulásáról, a magyar kritikusokról szenvedélyesen beszélő Cserhalmi Gyuri? Ezt sajnálom a legjobban.”
A levél egyértelműen mutatja Vidnyánszky csalódottságát és azokat az érzelmi sebeket, amelyeket a közös múltjuk és a mostani vádaskodások hagytak benne. Az ügy kapcsán további nyilatkozatokra és vitákra is számítani lehet.
