Korábban beszámoltunk róla, hogy a Fidesz publicistájának Bayer Zsoltnak a múltjáról készített dokumentumfilmet Ungváry Krisztián történész.
Ungváry Krisztián történész a hétvégén egy videót publikált Bayer Zsolt élethazugságai címmel, de hétfőn érkezik egy cikk is, amelyben a legsötétebb részletek feltárását ígéri.
„Ez a történet Bayer Zsoltról szól, Bayer Zsolt élethazugságairól, de hogy konstruktív legyek, inkább arról, hogy megértsük Bayer Zsoltot”
– így fogalmaz Ungváry a friss videójában.
A mintegy 22 perces videóban a történész azt állítja levéltári dokumentumok támasztják alá, hogy Bayer nagyapja, Gyimes Károly már a II. világháború előtt aktív tagja és szervezője volt a nyilas pártnak Kiskőrösön, a holokauszt idején pedig gettóorvosként testüregi motozásra tanította be a kiskőrösi gettó személyzetét, majd a háború után önként jelentkezett az ÁVH-nál, és besúgónak állt.
„Olvasom. Harmadszor is. És iszonyodom” – kezdi válaszát Bayer Zsolt, majd hosszasan fejtegeti, hogy szinte alig találkozott nagyapjával:
Nagyjából négyéves korától kezdve vannak az embernek emlékei, így én ezzel a nagyapámmal – minden kivételt is beleszámítva – legfeljebb ha hússzor találkoztam. Ez egy kisgyerek életében semmi. Szóval nagyapámnak nem volt lehetősége, hogy „meghatározzon” engem. Ezért meglehetősen üres és politikailag motivált pszichologizálásnak tartom Ungváry Krisztián azon igyekezetét, amellyel megpróbálja levezetni a nyilas–kommunista nagyapa – ugyanolyan unoka logikai sort
– írja Bayer a Magyar Nemzet oldalán megjelent cikkében. Megjegyzi azt is: úgy érzi, fejére olvasták nagyapja bűneit.
„Alig-alig tudtam minderről valamit” – folytatja Bayer, majd tévedésnek nevezi, hogy évekkel ezelőtt kikérte volna a nagyapjára vonatkozó iratokat. Azt írja, egy rokonától kapott mindösszesen négy iratot.
„Két levelet, amelyekben a levélírók mintegy „igazolják” Gyimes Károlyt, a kiskőrösi gettó orvosát, miszerint mentette a gettóban lévőket” – olvasható Bayer válaszában. Ezután így fogalmaz:
Iszonyodom attól a nagy, erős, csöndes embertől, aki a nagyapám volt, és akiről emlékem is alig van mindezeken kívül. S ami van, családi legendák sora csupán. Az egykor volt kiskőrösi ház, az akkor kisgyermek anyám emlékei a kilakoltatásról, ahogy egy szekéren, dunyhákon ülve a nagymamája Ábrányi Emil Haza című versét szavalja a riadtan összebújó gyerekeknek, anyám emlékei Komlóról, „az iszonyatos szocialista bányavárosról”, az ottani iskoláról és a tanítókról, az öngyilkosságba menekülő, általam nem ismert nagymamámról. Nincs okom kétségbe vonni anyám gyerekkori emlékeit. Nincs okom kétségbe vonni apám gyerekkori emlékeit. Nincs okom megmagyarázni a XX. század minden iszonyatát, benne a nagyapámét. Csak fáj. Most átkozottul fáj.
