A korábbi televíziós újságíró nem arról híres, hogy finomkodna, sokkal inkább arról, hogy bátran ki meri mondani az egyébként kényes igaságokat.
Juszt László most sem finomkodott:
Mondanám, hogy nevetséges, de sokkal inkább elszomorító, hogy valódi sportemberek közt vehette át az “Életmű díjat” Schmitt Pál. Nem tudom eldönteni, hogy a sportújságírók cinizmusa, vagy alkalmazkodó képessége adta a díjat?
És milyen “életműre”? Az Astoria szállóban betöltött kettős szerepért? Az örökös tartalék vívó szerepéért? A diplomahamisító szerepért? A magyar nyelv kiváló ismeretéért?
Vagy azért a valóban komoly teljesítményért, hogy nem volt olyan rendszer és nem akadt olyan politikus, amelynek, vagy akinek ne tudott volna megfelelni az elmúlt évtizedekben.
Így volt nagykövet az MDF idején, majd Horn Gyulánál tett látogatása után Bernben, bizva abban, hogy bekerülhet a NOB legbelső köreibe, de a 110-ből csak hat szavaztot kapott. Bejelentkezett a szociknál budapesti főpolgármesterjelöltnek, azután a Fidesznél.
És persze az is, csodás teljesítmény, ahogy hírünket vitte a nagyvilágban. Nem tudok olyan első vonalbeli politikusról, aki lemondani kényszerült diplomahamisítás miatt. Jut eszembe: ha egy dokumentumot hamisan ír alá a köztársasági elnök – hiszen “dr”-ként írta alá – az attól érvényes? (pl.: az Alaptörvény?)
Más diplomahamisítóról tudok. Például Elena Ceaucescu-ról, de ő nem lemondott…
Mindenesetre ezt a díjat is sikerült lenullázni.
