Lendvai Ildikó a Magyar Szocialista Párt volt elnöke, most is kegyetlen nyíltsággal beszélt arról a Népszava hasábjain, amiről talán kevesen mernek:
Karácsonyon egyelőre olyan igazi fogást nem találtak, a tervezett Városháza-gate jegén inkább a tervkovácsok csúsztak el és estek fenékre.
Sokan morognak rá a bicikliutak miatt, de korruptnak még a bírálói sem tartják. Ám ha elég sokszor emlegetnek guruló dollárokat az ő előválasztási mozgalma kapcsán is, valamelyik csak bokán találja.
Ha nem őt, hát az aktivistáit, akkor legfeljebb a tolvaj Karácsony helyett a balek Karácsony szókép használandó. Ezért kellett az eddig szuverénebb vezetésűnek látszó OTP-nek feljelentést tennie ismeretlen tettes ellen a gyűjtött pénzzel kapcsolatos állítólagos gyanúi miatt.
Két év után. Érdekes, én a bankembereket kicsit gyorsabb eszűnek és éberebbnek véltem. Igazuk lehet a PISA-teszteknek, itt valami baj lett a híres magyar képességekkel.
A Guruló Dollárok kommunikációs hadművelet egy egész törvénycsomagot is begurított a Parlamentbe.
Amiben nem az a baj, hogy a választáson elinduló civil szervezetekre is kiterjesztik a választási pártfinanszírozás szabályait.
Sőt ez helyes, ahogy az is: mindenki mindig számoljon el forrásaival. A baj az, hogy az ellenzék fejbe kólintása mellett minden civilt, a jelöltet nem állítókat és a független sajtót is fenyegetik:
ha biztonsági játékra törekednek, tartsák távol magukat a közéleti vitáktól, véleménymondástól. Különben bármi lehet.
Ami biztos, az csak a kuss.
Kivéve persze a saját, kézből etetett civiljeiket. Amelyek – mint a CÖF, a Megafon stb. – közpénzből, állami és állami vállalati pénzből folytatnak egyoldalú pártkampányt. Utóbbi a hírek szerint egy év alatt egymaga kétszer annyi támogatáshoz jutott (na honnan?), mint amennyi az összes ellenzéki párt törvényes állami támogatása együtt.
Még az ÁSZ részjelentése is elismeri: hát igen, igen… ezek is keményen kampányolnak. De az más. Nem baj. Megy az új játék: a gurul a… gurul a. És tényleg,
gurul itt minden, ha nem is a dollárok balra. Szétgurul, szétpereg az ország. A szolidaritás összekötő szálait már rég elszaggatták.
Szétgurultak a jogelvek, az eleven jog fájáról lehulltak, kapkodja őket össze, aki tudja. Szétgurult a magyar tehetség, szorgalom, munkaerő, a magyar ifjúság színe-virága, szerte a nagyvilágban. Gurulnak a közpénzmilliárdok, tudjuk, milyen zsebekben kötnek ki.
Mi meg engedelmesen fölemeljük a kezünket. Már mindenre. Hiszen valóban gurul.
Megadjuk magunkat.
