Komjáthi Imre az MSZP társelnöke sosem volt az a klasszikus politikus. Megmaradt egyszerű munkásembernek, aki pártvezetőként is a legfontosabb dolognak a munkavállalók és az elesettek képviseletét tarta a legfontosabbnak.
Komjáthi egy szerethető ember, ami nem eufemizmus, ugyanis a sok politikus között megmaradt embernek. Mint ahogy azt az a kis történet is bizonyítja, amelyet megosztott követőivel:
Szeretek vonatozni, bár mostanában ritkábban van lehetőségem így utazni. Azért szeretek vonaton utazni, mert jól lehet beszélgetni, és mindig történik valami.
Ma is egy nagyon kedves dolog történt, amit itt szeretnék most megosztani:
A vonat indulása előtt jött egy utas aki azt mondta,hogy szólt neki egy kalauz, hogy át kell menni az első öt kocsi valamelyikébe, mert az első két kocsit, köztük a miénket lekapcsolják. Néhány megindultak. Én szóltam a többi utasnak, hogy nem menjek sehova, mert nem az utasok felelőssége, hogy átadják az információt egymásnak.
Majd,ha jön a kalauz és tájékoztat minket, akkor megyünk. Ha nem tájékoztat és gond lesz belőle, akkor panaszt teszünk. Együtt.
Az egyik utas megjegyezte, hogy ő bízik bennem,mert azon ritka politikusok egyike vagyok,akinek elhiszi, amit mond. Maradt mindenki a helyén. Nem jött a kalauz szólni és nem kapcsolták le a vagonokat. A vonat rendben elindult velünk.
Apró, szinte nüansznyi történet ez, de nekem mosolygósabbá tette a napot. Ezek a hétköznapi visszajelzések is sokat számítanak.
Köszönöm a bizalmat, akkor is, ha “csak” egy vonatozásról szól. Arról pedig a MÁV szokás szerint gondoskodott, hogy 20 perccel tovább élvezhessem az utazás örömeit. De ezen már meg sem lepődünk.
