Ez a baj a hazugsággal. Az ember nem emlékszik a korábbiakra. A svéd NATO csatlakozás ügyében a kormányoldalon már minden elhangzott.
1. A svédek szívességet kérnek tőlünk, közben kritizálni merészelnek.
2. Már előterjesztette volna a kormány, de nem fér a parlament napirendjébe.
3. “Én egyetértek vele,” – mondta Orbán – “ de a képviselőknek kétségeik vannak.”
4. A mi döntésünk nem függ a törökök döntésétől.
5. Az őszi ülésszakon megszavazzuk…
6. A tavaszi ülésszak napirendre veszi. Már csak technikai kérdések vannak.
De a frankót ma mondta el Németh Szilárd.
“Orbán Viktor reggel indult útnak Vilniusba, a NATO-csúcstalálkozóra. A miniszterelnök nyilvánvalóan egyeztet erről Erdogan elnök úrral, aztán közli majd a kormány álláspontját.”
Azt hittem a 150 évnek vége… Most mégis a fényességes szultánra várunk? És mi van a korábbi hazugságokkal?
