Vannak történetek, amelyek rávilágítanak arra a régi külföldi meglátásra, mely szerint mi magyarok nagyon nyugatinak akarunk tűnni, de nagyon nem vagyunk nyugatiak. Bármennyire Közép-Európai országnak definiáljuk magunkat mi sajnos a vad kelet széle vagyunk.
A pad-bohózat egyik szereplőjét sem tudjuk megdícsérni. Sem a rongálókat, sem azokat, akik bár előre sejthették hogy az LMBTQIA+ emberek elfogadásának előremozdítása érdekében biztosan nem fog használni ez a fajta kiállás, mégis saját népszerűségük és persze a politikai érdekük miatt belementek ebbe a játékba. Mi pedig az ország azon fele akik egy padnak látják a padot csak szekunder szégyent érzünk.
Ugyanis Magyarország szimbóluma is lehetne az a pad, amely a ferencvárosi Tompa utcában található. Az Amnesty International és a Ferencvárosi Önkormányzat múlt hét csütörtökön festette szivárvány színűvé a padot a Pride hónap keretében. Az egyszerű utcabútor kálváriája akkor kezdődött.
Ugyanis alig egy nappal később a Ferencváros FC szurkolói a szívárványos festés ellen tiltakozva átfestették a padot zöld-fehérre, majd a Labrisz egyesület aktivistái visszapingálták szívárványosra, majd a Fradisták ismét zöld-fehérre.
Ekkor lépett a be a történetbe egy harmadik – eddig ismeretlen szereplő – aki újabb színt álmodott meg a magyar politika legfontosabb padjának és barnára festette át azzal az üzenettel, hogy: „Én csak egy pad szeretnék lenni”
Közben pedig ment a politikai adok-kapok: Baranyi Krisztina Ferencváros polgármestere facebookon üzent a Ferencváros szurkolóinak.
Mint fogalmazott: Az erős árja hadtest (2 ember) még a pizsi fellövése előtt pingáltak egyet. Csuklyával, maszkban Fiúk, legyetek bátorak, amikor “az elveitek miatt” tönkreteszitek más munkáját.
Erre válaszul a Ferencváros TC vezérszurkolója Baranyi Krisztinának válaszul azt mondta:
„Úgy gondoljuk, nem erre hatalmazták fel, amikor megválasztották polgármesternek”
Persze a cicaharcba ezen a ponton megérkező Toroczkai László Mi Hazánk elnök is úgy érezte nem maradhat ki a festésháburúból és hozzá is tette a maga meglátásait:
Tehát, bűncselekmény zöld-fehérre festeni a padot, de az LMBTQI-lobbi színeire festeni szabad. Demokrácia, szólásszabadság addig van, ameddig az ő véleményükkel egyezik. Na, akkor kezdődjön a tánc! Nekünk is jogunk van piros-fehér-zöldre festeni bárhol, bármit, elvégre ez még Magyarország…
Ekkor mindenki azt gondolta volna, hogy itt a vége. De nem Magyarországon élnénk, ha nem lehetne újabb csavart vinni a történetbe.
Ma reggelre ugyanis eltűnt a pad nagyobbik része.
Mint kiderült nem rongálás történt, hanem most szétszerelték a padot hogy az Amnesty aktivistái újra szívárványszínűre festhessék.
Torzsa Sándor a ferencvárosi MSZP-DK frakcióvezetője foglalta össze a legjobban a ma reggeli állapotot és mintegy tanulságot vont ami talá a legértelmesebb zárása ennek az egész szomorúan magyar históriának:
Csak gratulálni szeretnék mindenkinek, egy ilyen pad amúgy 150 ezer forint. Se nem szivárványos, se nem zöld-fehér, se nem barna és most már se nem pad. Igazából ebben az országban minden így végzi, amiből a politika szimbólumot csinál. Persze a kérdés az, hogy azokkal mi van, akik csak annyit várnak el, hogy egy padra le lelehessen ülni, akik nem állandó politikai csatározásokra kíváncsiak, csak normális rendezett állapotokat szeretnének? Egy pad legyen pad.
Ui:
Félreértések elkerülése végett, a padot nem megrongálták, csak épp megint újra átfestik (információim szerint), s ez megy már 2 hete, amit én már halálosan unok.
– írta Torzsa Sándor közösségi oldalán. Egyet értünk vele, talán most már jöhetne a vicc beli csősz és kikergethetne mindenkit az erdőből.
Részletek egy szovjet partizán naplójából:
1. nap: Délig tartó kemény harcok után sikerült elfoglalnunk a kiserdőt a fasisztáktól.
2. nap: A fasiszták egész napos ádáz harc után visszafoglalták a kiserdőt.
3.nap: Erőnket nem kímélve ma kivertük a betolakodó fasisztákat, újra miénk a kiserdő!
4.nap: A gaz fasiszták kegyetlen harcokban visszafoglalták a kiserdő elét.
5. nap: Ma kijött a csősz, és mindenkit hazazavart.
