A szociáldemokrata Ujhelyi István rossz hírt hozott Brüsszelből.
Bár ne lenne igazam és ott tartanánk, hogy az Orbán-kormány végrehajtotta már a szükséges jogállami módosításokat, visszanyeste a NER legrücskösebb csápjait és jöhetnek végre a fideszes bűnök miatt évek óta befagyasztott források.
De még mindig nem jönnek és ahogy értesültem: egy darabig még biztosan nem is fognak. Ami kifejezetten súlyos probléma, hiszen a magyar gazdaságnak és a magyar családoknak elengedhetetlen szüksége van ezekre a támogatásokra.
Világos és egyértelmű: az, hogy ide jutottunk és továbbra sincs megnyugtató lezárása a folyamatnak, kizárólag az Orbán-kormány felelőssége és hibája.
Rossz hírt hozok, mert brüsszeli információm szerint mind a helyreállítási alap pénzei, mind pedig a hagyományos uniós hétéves költségvetés forrásai körül tovább húzódik a bizonytalanság, az Európai Bizottság ugyanis a héten döntött és nem fogadta el a Fidesz-kormány által – többek között az alapítványokba kiszervezett egyetemek kuratóriuma kapcsán tett – módosításokat és vállalásokat.
Mindez pedig súlyos következményekkel járhat, ugyanis a közérdekű vagyonkezelő alapítványokra vonatkozó jelenlegi magyar szabályozás átfogó reformja egyrészt feltétele a helyreállítási alap forrásainak kifizetéséhez teljesítendő úgynevezett “szupermérföldköveknek”, másrészt pedig a jogszabály átalakítása szintén nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a modellváltáson átesett egyetemek hozzáférhessenek a hagyományos hétéves költségvetés Erasmus+ illetve Horizon forrásaihoz.
Nem lesz tehát elegendő, hogy a közvagyon-jellegét elvesztett egyetemek felett rendelkező alapítványokból a miniszterek kiszállnak, nyilvánvalóan ennél szélesebb körű és meggyőzőbb lépéseket várnak, ahogyan azt a Bizottság többször jelezte már a Karmelitának. Tökéletesen látszik, hogy Orbánék megint kuruckodnak, megpróbálják „okosba” megoldani a megegyezést az Unióval, amolyan jól ismert fideszes „jut is, marad is” alapon.
Ez azonban most már kevés lesz és ha a Fidesz-kormány tovább húzza az időt, akkor a saját maga által vállalt határidőkből is kicsúszik, ami végzetes veszélybe sodorja a közös hazánknak járó forrásokat.
Ugyanezt a rossz hírt tudom sajnos hozni egy másik, párhuzamosan zajló folyamattal összefüggésben is: az Európai Bizottság egyelőre ugyanis nem lát elégséges előrelépést az igazságügyi rendszer reformjával kapcsolatos, úgynevezett „jogállamisági szupermérföldkövek” tekintetében sem.
A magyar igazságügyi rendszer mélyreható és átfogó átalakítása az Európai Bizottság által meghatározott egyik, ha nem a legfontosabb feltétel. A tényleges reform ugyanis nem csupán a Magyarország számára a helyreállítási alapból járó források kifizetésének feltétele, hanem a 2021-2027 közötti időszakra hazánk számára megítélt teljes fejlesztési támogatási keret lehívásának, vagyis mintegy 8300 milliárd forintnyi forrás folyósításának is előfeltétele.
Bár a kormánynak maradt még néhány hete (a végső határidő március végén jár le és a kabinetnek láthatóan nem sietős a dolog; nem is értem), de például az igazságügyi reform kapcsán Varga Judit és minisztériuma igencsak a radar alatt dolgozik, nyilván nem véletlenül.
Tény, hogy az Országgyűlésnek benyújtani tervezett módosítást feltették a kormány honlapjára és február elejéig várták is a hozzáfűzött szakmai véleményeket, de a beígért széleskörű társadalmi és szakmai egyeztetésnek azért a nyomai tényleg csak nagyítóval láthatóak.
Tény, hogy néhány civilszervezetet személyes konzultációra is meghívtak a szaktárcához, kérdés azonban, hogy az általuk megfogalmazott érdemi és hiteles véleményeket mennyiben fogják komolyan venni és beépíteni Varga Juditék a végső módosító-javaslatba.
Abból azért valamelyest lehet érezni a kormányzati hozzáállást, hogy a konzultációval egyidőben a kormánymédia bűzösebbik fele az érintett civileket sorosista-pedofilmentegető szervezeteknek próbálta hazug módon beállítani.
Pedig nagyon nem mindegy, hogy a kormány – azon belül is az utóbbi idők legnagyobb és legszövevényesebb kormányzati korrupciós botrányától erős hitelességvesztést elszenvedő igazságügyi miniszter és tárcája – milyen végső dokumentumot tesz az Országgyűlés fideszes többsége, majd ezután az Európai Bizottság elé.
Ha semmibe veszik a szakmai- és civilszervezetek kritikus véleményét és (ahogyan az közalapítványok esetében már láttuk) megpróbálják ezt a „szupermérföldkövet” is okosba’ kikerülni, abból jelentős forrásvesztés is lehet. Hitelességvesztés már alig, hiszen nincs már nagyon miből.
A kormány február elejéig várta az igazságügyi reformhoz benyújtott civil- és szakmai véleményeket, azonban arról, hogy ezek a „társadalmi konzultáció” során beérkezett javaslatok mit tartalmaznak és azokat miként építették, vagy építik be a módosításba, már szinte semmit nem tudni. Talán azért nem, mert ezek a vélemények – legalábbis, amelyekről a szerzőjük a nyilvánosságnak beszámolt – erősen kritikusak a Varga Judit tárcája által előkészített dokumentummal kapcsolatban.
Azt állítják: van olyan „mérföldkő”, amit a kormány megfelelően teljesít, van viszont számos olyan is, ahol a javaslat csak részben vagy látszólagosan felel meg a Bizottság által megfogalmazott vállalásoknak. Mint írják: sokkal többre lenne ahhoz szükség, hogy a több mint egy évtizede fennálló alapvető problémákat – például az Alkotmánybíróság függetlenségét vagy a bírák véleménynyilvánítási szabadságát korlátozó rendelkezéseket – orvosolják, egyelőre azonban úgy tűnik, hogy erre nincsen kormányzati szándék.
Világos beszéd. Ha pedig így van és a kormány marad a puszta, primitív erőpolitikánál, vagyis csak szavakban kész megegyezni az Unióval, de tettekben már megint sunyi manővereket tesz, akkor vesztes hazárdjátékba kergetik egész Magyarországot. Ennek pedig most nincs jó vége. Hiába várja Orbán és a NER-elit, hogy „Brüsszel” a falnál megfordul és kezet fog velük.
Brüsszel maga a fal, amibe Orbán fejét már beleverték. Értem, hogy nem erre számítottak és még szédelegnek a kokitól, meg a sallertől, de ideje lenne teljesíteni, amit kell. A haza nem eladó, a jogállamiság pedig nem üzlet.
A magyar kormányfő vízválasztó, az illiberális államot meghirdető, 2014-es tusványosi beszéde után megfogadtam, hogy európai képviselőként nyílt levélben fogom minden héten figyelmeztetni a közvéleményt a kiépült rendszer bűneire.
Háromszázkilencvenhetedik alkalommal kongatom a harangokat és teszem fáradhatatlanul, ameddig szükség mutatkozik rá. Mert új esélyt kell adni a közös hazának.
