Csak azért jöttem el az első tárgyalásra, hogy lássam, KI HIÁNYZIK azok közül, akiknek Völner Pál és Schadl György mellett kellene ülniük a vádlottak padján.
Ma megkezdődik a Fővárosi Törvényszéken az úgynevezett Schadl-Völner-ügy tárgyalása, aminek már a neve is félrevezető.
A végrehajtói kar elnöke és az Igazságügyi Minisztérium volt államtitkára ugyan kétségtelenül bűnös, komoly büntetést érdemelnek, de sokkal érdekesebb, hogy kik hiányoznak ma a törvényszékről.
Az a bűnszervezet, amelynek tagjai ma a bíróság elé állnak nem önállóan működött, egy nagyobb hálózat része.
Ennek a hálózatnak a központi figurája Rogán Antal propagandaminiszter. A nyomozati iratokban számtalan alkalommal felbukkan a neve, több vádlott is beszélt arról a nyomozóknak, hogy Schadl egyik fő bűntársa rá hivatkozva intézte az ügyeit.
Rogán Antal kabinetfőnökének intézett egyetemi vizsgákat Schadl György, és minden bizonnyal ő az a Tóni, akitől egy nagy, 30 éves bizniszt, a betegszállítás koncesszióját remélték. Az egyik vádlott pedig részletesen beszélt arról, hogy Rogán hogyan próbálhatta meg kirúgatni egy állami vállalat vezetését.
A lehallgatási jegyzőkönyvekből pedig azt is tudjuk, hogy Schadl nem csak időpontot kért Varga Judithoz, de utána azzal dicsekedett, hogy elintézte nála, hogy ne fogadja a „kipakolni” készülő végrehajtókat.
A nyomozók számos arra mutató bizonyítékba botlottak, hogy ez a bűnszervezet a kormány legmagasabb köreiig ér, főnöke egyenesen a Várban székel. Az ügyészség azonban inkább nem foglalkozott ezzel, rohamtempóban kerekített belőle egy botrányos, de mégiscsak banális vesztegetési ügyet.
És ezt nem azért tették, mert nem lettek volna képesek felfejteni a szálakat egészen a Karmelita kolostorig. Egyszerűen parancsba kapták, hogy nem tehetik.
A tárgyalás minden bizonnyal évekig húzódik majd, és még érdekes is lehet valamennyire. Valójában azonban a legérdekesebbek azok a dolgok, amik a nyomozati anyagokban benne vannak, de a tárgyalóteremig már nem jutottak el.
Nagy hiba lenne, ha erről nem beszélnénk újra és újra, és nagy hiba lenne, ha egy remélt rendszerváltás esetén nem tennénk meg majd mindent, hogy ezt orvosoljuk.
